„…öltsétek fel az új embert…” Ef 4,17–32
17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. 19 Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. 20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; 21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: 22 vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. 25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, 27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. 31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Bibliaolvasó Kalauz - Pap Ferenc igemagyarázata
„…öltsétek fel az új embert…” (24). Az óember levetése és az új ember felöltözése jól érthető kép. Már a próféták is Isten megújító kegyel-meként hirdették az új szív, új lélek, valamint a megváltás titkát átélő emberből felfakadó új ének isteni ígéretét. „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). A krisztusi új világrend részesei és reménység hordozói vagyunk. Imád-kozzunk, hogy feltámadott Urunk erősítse meg bennünk az új embert.
RÉ 453 MRÉ 282
„…akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak…” Józsué 19
1 A sorsolás másodszorra Simeonra, Simeon fiainak törzsére esett, annak nemzetségeire. Az ő örökségük Júda fiainak az örökségén belül volt. 2 Az ő örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, 3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem, 4 Eltólad, Betúl és Hormá, 5 Ciklág, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá, 6 Bét-Lebáót és Sárúhen: tizenhárom város, falvaival együtt. 7 Ajin, Rimmón, Eter és Ásán: négy város, falvaival együtt. 8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. 9 Júda fiainak a részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak túl nagy birtokrész jutott. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül. 10 Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sorsolás. Örökségük határa Szárídig ér. 11 Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, majd érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12 Szárídnál keletre, napkelet felé fordul Kiszlót-Tábór határán, azután elér Dáberatig, majd fölmegy Jáfíáig. 13 Onnan továbbmegy keleti irányban Gat-Héfer és Ét-Kácín felé, majd elér Rimmónig, ott pedig elkanyarodik Néá felé. 14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és a Jiftah-Él-völgyben végződik. 15 Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város, falvaival együtt. 16 Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 17 Negyedszer Issakárra esett a sorsolás, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18 Az ő területükön van Jezréel, Keszúlót és Súném, 19 Hafárajim, Síón és Anáharat, 20 Rabbít, Kisjón és Ebec, 21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bét-Semest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város, falvaival együtt. 23 Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 24 Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sorsolás. 25 Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27 Innen napkelet felé fordul Bét-Dágón felé, érinti északon Zebulont, a Jiftah-Él-völgyet, Bét-Émeket és Neíélt, majd elér északon Kábúlig. 28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29 Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz megerősített városáig. Majd Hószá felé fordul a határ, és a tengernél végződik. Ott van még Hebel, Akzíb, 30 Ummá, Afék és Rehób. Huszonkét város, falvaival együtt. 31 Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 32 Hatodszor Naftáli fiaira esett a sorsolás; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33 Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34 Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik, napkeleten pedig a Jordánnal. 35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36 Adámá, Rámá és Hácór, 37 Kedes, Edreí és Én-Hácór,
38 Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bét-Semes: tizenkilenc város, falvaival együtt. 39 Ez Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 40 Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sorsolás, az ő nemzetségeikre. 41 Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42 Saalbím, Ajjálón és Jitlá, 43 Élón, Timnátá és Ekrón, 44 Elteké, Gibbetón és Baalat, 45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, 46 Mé-Jarkón és Rakkón a Jáfó előtti területtel együtt. 47 Dán fiai azonban elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták, kardélre hányták lakosait, majd birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután Lesemet ősatyjukról, Dánról Dánnak nevezték el. 48 Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. 49 Amikor befejezték az örökség szétosztását az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. 50 Az Úr parancsa szerint azt a várost adták neki, amelyet kért: Timnat-Szerahot, Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. 51 Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Sílóban, az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így végezték el az ország felosztását.
Az Ige mellett - Steinbach József igemagyarázata
(49) „…akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak…” (Józsué 19)
– Miután mindegyik törzs megkapta örökségét (1–48), Józsué is megkapta a neki járó részt. Igen, annak is jár valami, aki a nép élén fáradozott, felelősséget vállalt, erősítve és bátorítva övéit (49–51).
– Pontosabban fogalmazva: senkinek semmi nem jár, mert mindannyian csak „haszontalan szolgák” vagyunk, és azt tesszük, ami a kötelességünk (Lukács 17,10). Mégis, milyen kegyelmes az Isten, hogy nem feledkezik el népének elöljáróiról sem: kegyelem, hogy minden méltatlanságuk ellenére, egy időszakban vezethették az Isten rájuk bízott nyáját; kegyelem az is, hogy ezt az Úr áldásával, „sikerrel” tehették; és bizony kegyelem az is, hogy valami rész még nekik is jut az e-világi örökségből.
– Józsué azonban csak akkor kapta meg az övét, amikor a többiek már mind hozzájutottak a részükhöz. Józsué része saját törzsének, Efraimnak zord, terméketlen, hegyes részére esett, ahol felépítette városát és abban lakott. Józsué legutoljára kapott részt, és nem a „legszebbet” kapta. Isten népe és Isten gyermeke a zord területet is otthonossá teszi krisztusi, szorgos szeretetével. Fontos, hogy ebben a világban is legyen részünk, otthonunk, ahol megnyugodhatunk, hitben és lélekben erőt gyűjthetünk, és ahol felkészülhetünk az „elmenetelre”.