„Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából.” 2Móz 16
1 Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 Az Úr azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. 6 Mózes és Áron ekkor azt mondta Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? 8 Mózes pedig ezt mondta: Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogyan ellene zúgolódtatok. Mert mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem az Úr ellen! 9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! 10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent a felhőben. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat borította a földet a tábor körül. 14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát: mintha apró dara lett volna a földön. 15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül. 16 Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok! 17 Izráel fiai így is cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. 18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. 19 Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! 20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes. 21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, elolvadt. 22 A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. 23 Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. 24 Félre is tették másnapra, ahogy Mózes megparancsolta, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. 25 Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek, mert ma az Úr szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. 26 Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. 27 Mégis voltak a nép között olyanok, akik a hetedik napon is kimentek szedni, de nem találtak. 28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? 29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! 30 Ezért pihent a nép a hetedik napon. 31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé. 32 Mózes azt mondta: Ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. 33 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt, tégy bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezd el megőrzésre az Úr színe előtt a jövendő nemzedékek számára! 34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. 36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
Bibliaolvasó kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Izráel tudta, hogy Isten nélkül soha nem nyerte volna el az ígéret földjét. Ám itt megvallja azt is, hogy nélküle az ország határáig sem jutott volna el. Ha az Úr nem bocsát meg neki újra és újra, és nem gondoskodik róla szeretettel, már a pusztában véget ért volna az élete. Nekünk sincs mivel dicsekednünk Isten és önmagunk előtt, hiszen mi is az ő kegyelméből élünk. Olyan jó naponként tapasztalni gondoskodását, hallani szavát, érezni áldó szeretetét!
RÉ 229 MRÉ 372
„…az Úrnak van szüksége rájuk…” Máté 21,1–11
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, 2 és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. 4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” 6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. 8 A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? 11 A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „…az Úrnak van szüksége rájuk…” (Máté 21,1–11)
JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE.
– 1. Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy isteni hatalmával újból rendbe hozza a világ sorát, amit emberi erővel soha nem lehet rendezni; csak hittel meg lehet ragadni ezt az isteni megoldást! (1)
– 2. Jézus elküldi a tanítványokat azért a szamárért, amin majd bevonul Jeruzsálembe (2). A tanítványok azzal indokolják a szamárnak és csikójának eloldását, hogy az Úrnak van szüksége azokra, így a gazda elengedi azokat (3). Egyik testvérem említette szolgálatáról: – Örömöm van, hogy az Úrnak van szüksége rám. Nincs ennél nagyobb öröm! Mindenem ráment erre, ami a világ szerint szamárság, de nekem életem értelme és boldogsága a szolgálat, annak minden nehézsége dacára is. Örüljünk ennek: az Úr szamarai lehetünk. A szamár gazdái felől fogalmazva meg az üzenetet: ha az Úrnak van szüksége életünkre, elengedünk minden mást. Ez kegyelmi állapot.
– 3. Örömünk határtalan. Márk szerint az Igében olyan szamárcsikóról van szó, amin még nem ült ember (Márk 11,2). Ezt jó tudni! Jézus Krisztusban gyermekké leszünk, életünk utolsó percéig hitben „fiatal csikók” maradunk, akik nem emberektől függenek. Ezt azért is jó tudni, mert az ember kegyetlen, a hívő ember is az, hiszen e testben gyarlók maradunk (2Korinthus 5,7). Olyan dolgok jutnak vissza hozzám, hogy nincsenek illúzióim: senkitől nem várhatunk semmit… De mégsem csüggedünk, nem leszünk bizalmatlanok, tovább szolgálunk, amíg lehet, mert életünk az Úr kezében van, nem a miénkben, de nem is másokéban. Az Úrnak van szüksége ránk, mint szamárcsikókra! Nincs ennél nagyobb méltóság!