„Áldott az Úr, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből,” 2Móz 18
1 Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten tett Mózessel és népével, Izráellel: hogyan hozta ki az Úr Izráelt Egyiptomból. 2 Fogta tehát Jetró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, 3 meg a két fiát. Egyiküket Gérsómnak hívták, mert ezt mondta Mózes: Jövevény voltam idegen földön. 4 A másikat Elíézernek nevezte el, mert ezt mondta: Atyám Istene segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől. 5 Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegyéhez, ahol az táborozott. 6 Előre megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod érkezem hozzád a feleségeddel és a két fiával. 7 Ekkor Mózes kiment az apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak bementek a sátorba. 8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr a fáraóval és Egyiptommal cselekedett Izráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket az Úr. 9 És örült Jetró, hogy annyi jót cselekedett az Úr Izráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből. 10 Azután így szólt Jetró: Áldott az Úr, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából! 11 Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden más istennél, és azért történt ez velük, mert kevélyek voltak. 12 Mózes apósa, Jetró azután égőáldozatot és véresáldozatot vitt Istennek. Áron és Izráel vénei pedig eljöttek, hogy együtt egyenek Mózes apósával Isten színe előtt. 13 Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig. 14 Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia? 15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent. 16 Mert ha valamilyen peres ügyük támad, eljönnek hozzám, és én igazságot teszek köztük és felebarátjuk között, és tudtukra adom Isten rendelkezéseit és utasításait. 17 Apósa ekkor azt mondta Mózesnek: Nem jól csinálod a dolgot. 18 Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked a feladat, nem tudod egyedül elvégezni. 19 Most azért hallgass a szavamra; hadd adjak tanácsot neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé! 20 Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. 21 De válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, megbízható embereket, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. 22 Ők tegyenek majd igazságot a nép között minden időben: minden nagyobb ügyet vigyenek eléd, de minden kisebb ügyben tegyenek ők igazságot! Könnyíts a terheden, hadd hordozzák azt veled együtt! 23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. 24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki. 25 Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép főembereivé tette őket: elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. 26 Mindig ők tettek igazságot a nép között: a nehezebb ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb ügyben ők tettek igazságot. 27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére.
Bibliaolvasó kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Jetró megtanult Mózestől valamit, mégpedig azt, hogy az Úr nem egy az istenek között, hanem ő a leghatalmasabb. Mózes pedig megtanult valamit Jetrótól, mégpedig azt, hogy miként kell és lehet megosztani másokkal a vezetés terheit, hogy ő, Mózes, valóban a saját dolgával foglalkozhasson. Lelkészek és presbiterek, teológusok és világi szakemberek: valahogy így vagyunk mi is ráutalva egymásra. Egyéni életünkben is jó, ha van olyan bölcs barátunk, akinek a tanácsára ráhagyatkozhatunk.
RÉ 273 MRÉ 355
„…elszáradt a fügefa.” Máté 21,18–22
18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa. 20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa? 21 Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. 22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(19) „…elszáradt a fügefa.” (Máté 21,18–22)
A FÜGEFA ELSZÁRADÁSA.
– 1. Bármit kérünk, megadja nekünk az Úr, ha hittel kérjük. De, aki hittel kér, valójában csak azt kérheti, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata (Máté 6,10), aki mindent jól, javunkra és üdvösségünkre cselekszik. Mi egyebet kérhetnénk még, hiszen minden kérésünk annyira emberi, gyarló, vágyainkkal telített és kétségeinkkel gyengített. Az Úr akaratára hagyatkozva azonban bátran megnyílhatunk az Úr előtt emberként is, mintegy megvallva és egyben az Ő színe elé letéve mindazt, ami bennünk hullámzik, feszül… (21–22)
– 2. Szükségünk van erre a megnyílásra, és még inkább arra, hogy az Úr tökéletes, megváltó akaratára hagyatkozzunk. Életünk ugyanis: terméketlen fügefa; kora tavaszi gyümölcskezdemény, vagy tavalyról maradt, most beérő gyümölcs sem található rajta, amely apró enyhet nyújthatna a mellettünk éhezőnek. Szép a fügefa, terebélyes, leveles, de gyümölcstelen… Ha ebben az állapotban rögzül az életünk, elsorvadunk és másokat is elsorvasztunk. Kívül még minden rendezettnek tűnik, pedig már terméketlen, sorvadt az életünk. Vigyázzunk, mert pont, aki mellettünk él, azt kell táplálnunk! Példaként egyetlen kérdés: Mivel tápláltad, éltetted ma a házastársadat, mivel örvendeztetted meg? (18–20)
– 3. Jézus itt hatalmasan megmutatja, mivé lehet az emberi élet Isten nélkül, hit nélkül, örök öröm és remény nélkül. Az esemény azonban ugródeszka az evangélium felé: Jézus Krisztus hatalma nem elsorvasztja, hanem megeleveníti az emberi életet. Ezt a hatalmat hitben ragadhatjuk meg. Urunk, adj hitet, örömöt, reményt, hogy ezzel tudjunk táplálni másokat! Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban beteljesedett a Te megváltó akaratod számunkra. Nekünk ez mindenre elégséges (Filippi 4,13).