„…Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!” 2Sám 15,13–23
13 Egy hírnök érkezett Dávidhoz, és jelentette: Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve! 14 Akkor ezt parancsolta Dávid udvari emberei közül mindazoknak, akik Jeruzsálemben mellette voltak: Gyertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől! Sietve menjetek, mert ő is siet, és ha utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost. 15 A király emberei ezt felelték a királynak: Minden úgy legyen, ahogyan akarod, uram, királyom; mi a te szolgáid vagyunk! 16 Ekkor elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodfeleségét azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát. 17 Így vonult ki a király, és nyomában egész hadinépe. De a legszélső háznál megálltak, 18 és elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek és a pelétiek, valamint az a hatszáz gáti ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király előtt. 19 Akkor ezt mondta a király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett! Hiszen te idegen vagy itt, száműzve lakóhelyedről. 20 Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én megyek, ahová mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal testvéreidet is; szeretet és hűség legyen veled! 21 Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Úgy igaz, ahogy él az Úr és az én uram, királyom, hogy bárhol is lesz az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. 22 Erre Dávid ezt mondta Ittajnak: Akkor hát gyere, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj is valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. 23 Mindenki hangosan sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton.
Bibliaolvasó kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
„…Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!” (13) – számol be a drámai fordulatról Dávidnak a hírnök. Amilyen megrendítő a menekülő király története, legalább annyira szívet melengető az a ragaszkodó hűség, amiről Ittaj tesz bizonyságot. Az elvonuló hadinépet sírva búcsúztatják a lakosok. Valóban döbbenetes, hogy még az Isten által kiválasztott Dávid is ilyen mélyre jutott. Isten őrizze hazánkat, nemzetünket, családjainkat a hasonló veszedelmektől!
RÉ 56 MRÉ 56
„Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett…” 2Korinthus 1,23–2,4
23 Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben. 2,1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett…” (2Korinthus 1,23–2,4)
Pál apostol az Istent hívja tanúbizonyságul maga mellett; vagyis az apostol könyörög az élő Isten jelenlétéért.
Az apostol imádkozik azért, hogy az Isten álljon őmellé, legyen vele, maradjon vele, el ne hagyja őt, így tiszta lelkiismerettel szolgálhasson! „Állj mellém, Uram! Állj az ügyem mellé, Uram, hiszen az én ügyem valójában a Te ügyed!” – így könyörög apostol.
Az apostol Istent hívja tanúbizonyságul maga mellé, igazolásként; hiszen ő tisztán beszél, tehát nem számításból és érdekből mondja azt, amit mond.
Minden szolgálatunk könyörgésre indító csodája az, hogy az Isten tanúskodik bennünk és általunk. Más a hírnök, és más a tanú. A hírnök pontosan elmondja az uralkodó által rábízott üzenetet, de a hírnök nem érdekelt az üzenet tartalmában. Ellenben a tanú nemcsak átadja az üzenetet, hanem ő maga is meg van győződve az üzenet tartalmának fontosságáról és érvényességéről; vagyis ő maga is érdekelt abban, hogy az üzenetet hatékonyan átadja a címzetteknek.
Könyörögjünk Isten jelenlétéért! Az Úr tanúskodjon általunk, mert Őnélküle, a legjobb indulattal is, csak önmagunkat képviseljük, hatalmas énünket, miközben nem építünk, hanem ártunk és bántunk. Isten nélkül nemcsak az ember, hanem a keresztyén szolgálat is olyan, mint a legmodernebb technikával felszerelt úszómedence víz nélkül, amelybe fejest ugrani életveszélyes mutatvány. Az ilyen medence nem töltheti be funkcióját.