„Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét” Jób 6
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! 3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? 6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 7 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! 9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! 10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? 12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. 13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? 14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. 15 Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: 16 előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, 17 majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. 18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. 19 Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. 20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. 21 Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. 22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, 23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? 24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! 25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? 26 Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! 27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! 28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! 29 Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! 30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét” (14). A szenvedésben, a kételyek között (Júd 22), a részvétlen vádak alatt, de még az Istentől való eltávolodáskor is, a lelki ember részéről (Gal 6,1) a könyörületes, megértő, mentő baráti-testvéri szeretet jelenti a szükséges megoldást. Mert valóban a bajban mutatkozik meg az igazi barát (Péld 17,17). Jézusban az igazi baráti (Jn 15,14) és testvéri (Róm 8,29) szeretet jelent meg. Továbbadom-e a tőle kapott többlettel (Jn 15,13)?
RÉ 123 MRÉ 123
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” Filippi 3,15–21
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; 16 de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk. 17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; 19 kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(20) „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” (Filippi 3,15–21)
Áldott bizonyosság: Nekünk a mennyben van polgárjogunk! Az üdvösség már most a miénk. Üdvösségünk azonban, Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik, amikor egész életünk, testünk és lelkünk megszabadul minden gyarlóságtól és részesül az Isten dicsőségében, örömében, boldogságában (1Timóteus 1,11). Jézus Krisztus halált legyőző, gonoszt, mindeneket maga alá rendelő ereje képes megcselekedni ezt a csodát. Áldott bizonyosság: Jézus Krisztusban üdvösségünk van (20–21).
Ez a bizonyosság tudja azt is, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség, mert Jézus Krisztus az üdvösség életeleme, mint a halnak a víz, a gyümölcstermő fának a talaj, a madárnak a levegő, minden élőnek az oxigén. Jézus Krisztus nélkül, minden igyekezetünk ellenére is, kárt vall az életünk, gyalázatos dolgokkal dicsekszünk és istenünk a hasunk lesz, meg minden más, ami enni, inni, élvezni, birtokolni, uralkodni való. Aki Jézus Krisztus megváltó keresztjén megbotránkozva a maga erejéből, ügyességéből remél megoldást, megváltást, az Isten ellenségéve lesz, és aki az Úr ellensége, az csakis elveszhet (18–19).
Ugyanakkor vegyük észre Pál alázatát, határozottsága ellenére is szomorúságát, amikor erről beszél. Az apostol sírva beszél azokról, akik ebben az állapotban vannak, és ebben a sírásban ott rejlik az érettük való könyörgés, a velük kapcsolatos üdvösséges reménység (18). Az üdvbizonyosságból ugyanis soha nem következhet mások kárhoztatása. Hitünkben és üdvösségünkben legyünk bizonyosak, de soha ne felejtsük el, hogy mindez ajándék, ezért senki sem kérkedhet (Efezus 2,8–9). Ebben az imádságos alázatban is legyünk Pál követői! A hívő gőgnél nincs visszataszítóbb, és ez egyben az elvetett állapot beszédes jele. Az Úr óvjon bennünket ettől! (15–17)