„Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel…” Jób 7
1 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé! 2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, 3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. 4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. 5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra. 6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. 7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. 8 A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok. 9 Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. 10 Nem tér vissza többé a házába, lakóhelyén sem tudnak róla többé. 11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. 12 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem, 14 akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem. 15 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. 16 Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm! 17 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? 18 Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. 19 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? 20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? 21 Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.
Bibliaolvasó kalauz – Mező István igemagyarázata
„Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel…” (11). Miután imában feltárta élete rövidségét, Jób bensőjének csüggedt, keserű panaszát önti ki vakmerő bátorsággal Isten elé. Az Úr előtti rejtőzködését rendkívüli szenvedésében, de még Isten elleni lázadását is az Úrnak mondja el. „Ha nem mint győztes járulhatok hozzád, a vereségem mégis elviszem…”, mert csak így kaphat az ember vigasztalást és megoldást. Ne tartsam vissza én sem, öntsem ki szívemet az Úr előtt (Zsolt 62,9)!
RÉ 155 MRÉ 158
„Az Úr közel!” Filippi 4,1–9
1 Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! 2 Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Az Úr közel!” (Filippi 4,1–9)
Az Úr közelsége: jó; nincs ennél jobb (Zsoltárok 73,28). Az Úr közelsége az üdvösség, amire valójában szükségünk van.
Az Úr közelsége: tény. Isten megváltóan közel jött hozzánk egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Isten üdvözítő ígéretei beteljesedtek. Ezek az ígéretek Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesednek majd. Erre várunk: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20) Az Úr közelsége tehát már „itt” beteljesedett, „odaát” pedig kiteljesedő valóság. Itt van Isten köztünk! A látható egyház, a gyülekezet „puszta léte” is ezt a közelséget hirdeti, beleértve még egy templomtornyot is. Ne becsüljük le a látható egyházat, hanem szeressük azt, imádkozzunk érte, szolgáljunk abban, a mi hitünk töltse meg az „intézményes egyházat” élettel! (5)
Az Úr közelsége: áldás. Az Úr közelségéből valóságos, konkrét áldások fakadnak: öröm, megnyugvás, bizonyosság. Az öröm az Úr kegyelméből fakad, ezért soha el nem múló öröm ez, amely független a külső körülményektől. A megnyugvás az Úr kegyelmére hagyatkozva megszabadít bennünket attól, hogy úrrá legyenek rajtunk az aggodalmak. A bizonyosság az Úr kegyelmében bízva mindenkor tudja, hogy az Úr megőriz, megtart bennünket, még a halálon túl is, és a világ végezetéig megtartja az Ő népét is (4–7).
Az Úr közelsége: szolgálat. Aki ugyanis megtapasztalta az Úr közelségét, annak jósága, szelídlelkűsége ismert lesz minden ember előtt (4). Az Úr szolgálata önmegtagadás (Máté 16,24): felvállalni a krisztusi jóság és szelídség kockázatát a durva világban. Ez az önmegtagadás azt jelenti, hogy nemcsak önmagamnak élek, hanem másoknak is, és éppen ebben a szolgálatban teljesedik ki a saját életem is. Ez az önmegtagadás nem önmegvalósítás, de nem is önfeladás. Ez a szolgálat ismert, azaz hiteles, konkrét, láthatóvá lesz azok előtt, akik között élek. Úgy lehet láthatóvá minden ember előtt a szolgálatunk, hogy a mieink között szolgálunk, ugyanis nem a világ összes emberét kéri rajtunk számon az Isten. Minden ember a sajátjait szeresse krisztusian, és akkor az Úr közelségéből fakadó jóság és szelídség ismert lesz minden ember előtt (5).