: „Mi a bűnöm, mi a vétkem?” Jób 13
1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok. 3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. 4 Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok! 5 Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek! 6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire! 7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 9 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? 12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. 13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 15 Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte. 16 Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé. 17 Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra! 18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál! 20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: 21 vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem! 22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! 23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! 24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? 25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 27 Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! 28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
Bibliaolvasó kalauz – Kun Ágnes Anna
Jób kifakad barátainak, hogy a bölcselkedésük nem segít, és nem is ér semmit. Felteszi a kérdést, hogy ha bármelyiküket megvizsgálja Isten, vajon jó vége lesz-e. Mi hányszor kerülünk a barátokhoz hasonló helyzetbe? Még akár úgy is, hogy jóindulatúan próbálunk tanácsot adni, támogatni? Vajon valóban tiszta a szándékunk? Ha Isten elé állnánk, mi minden derülne ki rólunk, amit esetleg rejtegetünk még önmagunk elől is? Jób fel meri tenni magának a mai kor emberének legnehezebb kérdését: „Mi a bűnöm, mi a vétkem?” (23).
RÉ 81 MRÉ 81
„…az újjászületés…” Titusz 3,1–7
1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. 2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. 3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „…az újjászületés…” (Titusz 3,1–7)
Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Ez a világtörténelem legnagyobb eseménye. Isten az örök élet gazdagságát ajándékozta nekünk: irgalmából. Ez egy visszavonhatatlan tény: Isten kegyelme üdvözített és újjászült bennünket (4–7).
Ezért elmondhatjuk, hogy egykor esztelenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjaiként, gonoszságban, irigységben és gyűlöletben éltünk (3).
De megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Ez a „de” az életünk üdvösséges fordulata (1–2). Újjászülettünk, valóban megváltoztunk, és Isten országának üdvösséges rendje megjelent az életünkben. Így az engedelmesség, a készség, a tisztelet, a megértő lelkület, a viszálykodást és mások lenézését kerülő szelídség gyümölcseit teremjük, minden ember iránt.
Túl „ideális” ez a leírás? Ne kételkedjünk az Isten hatalmas, újjászülő kegyelmében! Akinek üdvbizonyossága van, annak legláthatóbb jele az, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is, az Úr erejét kérve, a fentiekre törekszik. Nem a másik ember szelídségére várunk, hanem mi kezdünk el, az Úr kegyelméből, krisztusi gyümölcsöket teremni. Ne mondjuk azt, hogy ebben a világban még nem lehet ilyenné lenni, mert az istentelen világban a törvény erejével kell odacsapni, hogy biztosítsuk a rendet. Igen, ez is igaz. De tiközöttetek ne így legyen! (Máté 20,26)