„Hiszek, Uram” Jn 9,35–38
35 Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: Hiszel te az Emberfiában? 36 Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Jézus így felelt neki: Látod őt, és ő az, aki veled beszél. 38 Erre az így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt.
Bibliaolvasó kalauz – Bölcsföldi András
Nagyon szeretnivalóak a Szentírás legrövidebb imádságai. Jézus kérdésére a már kiközösített, gyógyult fiú megismeri az Emberfiát. Így válaszol: „Hiszek, Uram” (38). Annyi minden benne van ebben a két szóban! A gyógyulása óta eltelt idő viszontagságai, a kérdések, a vallatás, a kiközösítés, az egész élete. A sötétségben telt gyermek- és ifjúkor rémlik fel. Soha nem látott semmit, hangok és tapintások által érzékelte a világot, de egyszer csak minden kitisztult. A Jézussal való őszinte találkozás, gyógyulás, kapcsolat mindig ezt eredményezi. Leborulva imádjuk őt!
RÉ 479 MRÉ 425
„A hálaadó békeáldozat…” 3Mózes 7,1–21
1 A jóvátételi áldozatnak, amely szintén igen szent, ez a törvénye: 2 Azon a helyen vágják le a jóvátételi áldozatot is, ahol az égőáldozatot levágják. A vért hintsék körös-körül az oltárra. 3 Az egész kövérjét pedig mutassák be áldozatul, a farkát meg azt a kövérjét is, amely a beleket borítja, 4 a két veséjét is a rajtuk és a vékonyán levő kövérjével együtt; fejtsék le a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 A pap füstölögtesse el azokat az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Jóvátételi áldozat ez. 6 A papi családok minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg. Igen szent ez is. 7 A vétekáldozatnak is, a jóvátételi áldozatnak is ugyanaz a törvénye: azé a papé legyen, aki elvégzi vele az engesztelést. 8 Ha egy pap égőáldozatot mutat be valakiért, az égőáldozat bőre azé a papé legyen, aki bemutatta azt. 9 Minden ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, és mindaz, ami edényben vagy sütőlapon készül, azé a papé legyen, aki bemutatta. 10 De minden olajjal gyúrt és száraz ételáldozat Áron összes fiáé legyen, egyiké úgy, mint a másiké. 11 Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye: 12 Ha valaki hálaáldozatként mutatja be, akkor a hálaadó véresáldozaton kívül mutasson be olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olajjal megkent kovásztalan lángosokat és finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket. 13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is mutasson be áldozatul, hálaadási békeáldozatán kívül. 14 Mutasson be mindezekből az áldozatokból egyet-egyet felajánlásként az Úrnak. A többi legyen a békeáldozat vérét hintő papé. 15 A hálaadó békeáldozat húsát még az áldozat napján egyék meg, ne hagyjanak belőle reggelre. 16 Ha valakinek a véresáldozata fogadalmi vagy önkéntes áldozat, azt is azon a napon egyék meg, amelyen az áldozatot bemutatták, de ha marad belőle, azt másnap is megehetik. 17 Ha azonban még mindig marad a véresáldozat húsából, azt harmadnap el kell égetni. 18 Ha mégis eszik valaki harmadnap a békeáldozat húsából, akkor az áldozat nem talál kedves fogadtatásra, és nem válik javára annak, aki azt bemutatta. Romlott hús az, és aki eszik belőle, azt bűn terheli. 19 Nem szabad megenni azt a húst, amely hozzáér bármilyen tisztátalan dologhoz; el kell azt égetni. Ami különben a húst illeti, húst mindenki ehet, aki tiszta. 20 De ki kell irtani népe közül azt az embert, aki tisztátalan létére eszik a békeáldozat húsából, amely pedig az Úré. 21 Ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz: emberi tisztátalansághoz, vagy tisztátalan állathoz, vagy bármi tisztátalan utálatossághoz, és mégis eszik a békeáldozat húsából, amely az Úré, azt az embert ki kell irtani népe közül.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „A hálaadó békeáldozat…” (3Mózes 7,1–21)
A hálaadó békeáldozat a békeáldozatok leggyakoribb formája volt (12). Egy család, egy közösség így fejezte ki háláját az Úrnak, megjelentek az Úr színe előtt, és valamit odaáldoztak az Úrnak abból, amit Istentől kaptak. Mennyi mindenünk van! Még a legszűkebb időkben is van miért hálát adni. Az Isten népe és Isten embere hálás, mert tudja, hogy mindent az Úrtól kapott, és ebből valamit hálából visszaad az Úr ügyére. Gyakran vagyunk elégedetlenek, hálátlanok. Hányszor elfeledkezünk arról, hogy mindenünk az Úré. Az elvilágiasodás során elfelejtettünk adni, másoknak is, de Isten ügyének támogatására is. Az egyházfenntartás kérdése nem lenne probléma ott, ahol hívő, hálás életek vannak.
A békeáldozat, így a hálaadó békeáldozat sajátossága, a vele együtt járó közösségi étkezés volt (15). Az egymással való asztalközösség, ahol imádság is elhangzik előtte, kifejezi testvéri összetartozásunkat, Isten iránti hálánkat, valamint azt, hogy az Úr minket testben és lélekben tápláló, gondviselő és megváltó szeretetére szorulunk, mert csakis Őbenne, Őáltala adatik nekünk békesség egy zaklatott világban: békesség Istennel, önmagunkkal és egymással.
A békeáldozatból a közös étkezésre szánt részt aznap meg kellett enni, bizonyos kivételektől eltekintve nem hagyhattak abból másnap reggelre (15). Isten ajándékaival a hálaadó élet hűségesen sáfárkodva él, nem késlekedve azzal, nem halogatva azt másnapra, mert nem tudjuk, lesz-e másnap… Nem pazarolunk ételt, időt, mert mindezek a lehetőségek másnapra „megromlanak” (18), „elégnek” (17); már nem azok, amik a kimért időben lehettek volna. Mindent idejében megtenni, az Istentől készített alkalmakkal ekként élni! Kimért életünket szép isteni rendben végigcsinálni. Shakespeare II. Richárd című tragédiája többek közt arról is szól, hogy egy király nem élt időben a lehetőséggel, és „nagy bánatra” jutott, amikor a lehetőség elillant. „Aznap megenni!” A késlekedés nem válik javunkra; sőt, romlásunkra lesz (18).
A békeáldozat meghatározott részét a papok kapták (14). Így a békeáldozat kifejezte az egyház szolgáinak ellátását. Az Újszövetség nyelvén megfogalmazva mindez azt jelenti, hogy itt kifejezést nyert a látható egyház fenntartásának fontossága. Ugyanakkor az igeszakasz azt is hangsúlyozta, hogy a papokat csak egy meghatározott rész illette, amely a tisztes megélhetésüket biztosította, minden gyarló dőzsölés nélkül. Isten népe nem nyomorog, de nem is dőzsöl, és soha nem szűkölködik.
A békeáldozatot tisztán lehetett elfogyasztani (19–21). Akkor az élet minden cselekményét, az áldozatbemutatás minden részletét átjárta az a követelmény és bizonyosság, hogy az Isten színe előtt történik. Az életnek kultikus hangsúlya volt, hogy Isten tisztasága megjelenjék az emberi élet tisztátalanságában. Kár, hogy ezt teljesen elfelejtettük, és minden profánná lett, még az istentiszteletek is hatásvadász műsorokká torzulnak sok helyütt, vagy valami civil közösségi összejövetellé. Urunk, adj hitet, szentséget, tisztaságot, életünk minden rezdülését tereld vissza a Te színed elé!