„...hogy akik nem látnak, lássanak...” Jn 9,39–41
39 Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. 40 Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: Talán mi is vakok vagyunk? 41 Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.
Bibliaolvasó kalauz – Bölcsföldi András
Jézus azért jött, hogy sokak szemét felnyissa. „...hogy akik nem látnak, lássanak...” (39), s akik úgy gondolták, hogy ők a tisztán és világosan látók, vakká legyenek, hogy Jézus újra látókká tegye őket. Nem lehetséges Jézus nélkül „látni”. Különösen nem Istent. Nagy alázat kell ahhoz, hogy valaki azt mondja magáról: nem látok (amikor pedig fizikailag lát). Nem a technika, nem a tudomány, nem a külső, nem a törvény betűje, hanem egyedül Jézus gyógyító jelenléte oldja meg életünk sötétségeit és homályát. Ma is ugyanúgy!
RÉ 2 MRÉ 2
„Ki kell irtani népe közül mindenkit,...” 3Mózes 7,22–38
22 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 23 Mondd meg Izráel fiainak: A marhának, a juhnak és a kecskének semmiféle kövérjét ne egyétek meg! 24 Az elhullott vagy széttépett állat kövérje bármire felhasználható, de megennetek nem szabad. 25 Ki kell irtani népe közül mindenkit, aki eszik annak az állatnak a kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak: mindenkit, aki eszik belőle. 26 Vért egyáltalán ne egyetek sehol, ahol laktok: se madárét, se négylábú állatét. 27 Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki bármilyen vért eszik. 28 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 29 Mondd meg Izráel fiainak: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, az vigyen békeáldozatából áldozati ajándékot az Úrnak. 30 Saját kezével vigye oda az Úr tűzáldozatait. A kövérjét a szegyével együtt vigye el; a szegyét azért, hogy felmutassák felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 31 A pap füstölögtesse el a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és a fiaié. 32 A jobb combot is adjátok békeáldozataitokból felajánlásként a papnak. 33 Annak a része legyen a jobb comb, aki Áron fiai közül bemutatja a békeáldozat vérét és kövérjét. 34 Mert a békeáldozatokból a felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot elvettem Izráel fiaitól, és Áron papnak és fiainak adtam: örök rendelkezés ez Izráel fiainál. 35 Ez Áronnak és fiainak a részesedése az Úr tűzáldozataiból attól a naptól fogva, hogy az Úr papjaivá tették őket. 36 Megparancsolta az Úr, hogy ezt adják nekik Izráel fiai fölkenésük napjától kezdve. Örök rendelkezés legyen ez nekik nemzedékről nemzedékre. 37 Ez az égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye. 38 Így parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az Úrnak a Sínai-pusztában.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(25) „Ki kell irtani népe közül mindenkit, aki eszik annak az állatnak a kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak.” (3Mózes 7,22–38)
Ami az Urat illeti, azt nem vehetjük el az Úrtól, abba belehalunk, azzal kiirtjuk egymást és saját magunkat. Minden bajunk és nyomorúságunk, e földi létben, abból fakad, hogy nem adjuk meg Istennek, ami az Istené, így az életet biztosító rend is borul, és arat a gonosz és a halál. Ugyanakkor minden örömünk abból fakad, ha megadjuk Istennek azt, ami az Istené (Máté 22,21): az országot, a dicsőséget és a hatalmat (Máté 6,13); azaz az elsőbbséget (Máté 4,10). Csak így lehet áldás az életünkön, szolgálatunkon, viszonyulásainkon, kapcsolatainkon, beleágyazva az örök élet boldog tágasságába.
Pontosan erről szól, a mai igeszakasz is, a mózesi törvény nyelvén. Az állat legértékesebb része a kövérje volt. A vér – mint az élet hordozója – az állat kövérjével együtt csakis az Urat illette. Az életével fizetett, aki a vérből és az állat kövérjéből evett (22–27). Ami az Urat illeti, azt nem vehetjük el Őtőle, mert azzal halált hozunk magunkra! (27) Viszont, ha ezt tiszteletben tartjuk, akkor minden a helyére kerül az életünk isteni rendjében: Isten, hit, papok, egyház, világ, hatalom, munka, pihenés; sorolhatnánk. A törvény ugyanis arra is pontosan utal, hogy az áldozati állatból mely rész lehetett a papoké, a szegy és a jobb comb (28–36). Ezután arra is kitér a rendelkezések sora, hogy az áldozat többi részeit, testvéri közösségben, megehette az áldozat bemutatója, annak családja és a vele lévők. Itt ugyanis a békeáldozat taglalásáról van szó…
Minden ékes, üdvösséges, örömteli rendben van, ha az Úr az első, ha nem vesszük el azt, ami csakis az Úré! Minden valódi gazdagodásunk forrása csakis ez. Gondoljunk bele, most amikor ezeket a sorokat írom, milyen nagy bajokkal küzdünk, családban, egyházban, világban. Mindenki maga konkretizálja! Prófétai intése az Igének az, hogy rámutat a baj gyökerére: Nem adjuk meg az Istennek azt, ami az Istené! Térjünk meg!