„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik,” Jn 10,6–10
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
Bibliaolvasó kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Jézus az értetlenkedő tanítványoknak (6) magyarázva „ajtónak” nevezi magát (7). Jobban megértjük példázatos beszédét, ha figyelembe vesszük, hogy a nyájával sorsközösségben élő bibliai pásztor az akol nyílásánál helyezkedett el. Ott őrködött az éjszaka sötétjében is, és vált biztonságot nyújtó, ezzel pedig életet szavatoló „ajtóvá” (8). Urunk ilyen szeretettel munkált, és ad ma is megtartást, szabadságot, jóltartást (9), sőt bőséget (10).
RÉ 215 MRÉ 375
„…ma megjelenik előttetek az Úr.” 3Mózes 9
1 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait meg Izráel véneit. 2 Ezt mondta Áronnak: Végy egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok legyenek. Azután áldozd fel őket az Úr előtt. 3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz meg egy borjút és egy bárányt az égőáldozathoz – egyévesek és hibátlanok legyenek –, 4 továbbá egy marhát meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az Úr előtt, végül olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az Úr. 5 Odavitték tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes megparancsolt. Az egész közösség is odajárult, és megállt az Úr előtt. 6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt kell tennetek az Úr parancsára, hogy megjelenjen előttetek az Úr dicsősége. 7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Járulj oda az oltárhoz, és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Azután készítsd el a nép áldozatát, és végezz engesztelést értük, ahogyan megparancsolta az Úr. 8 Akkor odajárult Áron az oltárhoz, és levágta a saját vétekáldozatára szánt borjút. 9 Áron fiai odavitték hozzá a vért, ő belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait, a többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. 10 A vétekáldozat kövérjét, a veséket meg a májon levő hártyát elfüstölögtette az oltáron, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, 11 a húst és a bőrt pedig elégette a táboron kívül. 12 Azután levágta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette. 13 Az égőáldozatot is odanyújtották neki darabonként, a fejjel együtt, ő pedig elfüstölögtette az oltáron. 14 A belet és a lábszárakat megmosta, és úgy füstölögtette el az oltáron, az égőáldozatra téve. 15 Bemutatta a nép áldozatát is. Fogta a nép vétekáldozatára szánt bakot, levágta és bemutatta vétekáldozatul, ahogy az előzőt. 16 Az égőáldozatot is bemutatta – az előírások szerint készítette el –, 17 majd bemutatta az ételáldozatot: vett belőle egy tele marokkal, és elfüstölögtette az oltáron. Ezt a reggeli égőáldozaton kívül készítette el. 18 Akkor levágta a nép békeáldozatára szánt marhát és kost. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette. 19 A marha és a kos kövér részeit, a farkat és ami a veséket borítja, meg a májon levő hártyát, 20 mindezeket a kövér részeket rárakták a szegyekre. A kövér részeket elfüstölögtette az oltáron, 21 a szegyeket meg a jobb combot pedig felmutatta Áron felmutatott áldozatul az Úr színe előtt, ahogyan Mózes parancsolta. 22 Akkor fölemelte Áron a kezét a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután befejezte a vétekáldozatot, az égőáldozatot és a békeáldozatot. 23 Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész nép előtt. 24 Tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…ma megjelenik előttetek az Úr.” (3Mózes 9)
Ma megjelenik nektek az Úr! (4) Ezt mondja Mózes Áronnak és a népnek. Mit jelent az, ha megjelenik nekünk az Úr?
Isten megjelenése lehet félelmetes; azoknak, akik nem az Isten színe előtt élnek, akik nem számolnak az Úrral, akik ezen az ígéreten is csak nevetnének, vagy mindenféle istenekkel akarnak találkozni.
A mai igerész evangéliuma azonban éppen az, hogy Isten népe odajárulhat és megállhat az Úr színe előtt. Isten népe rendszeresen leborulhat az Úr színe előtt (24), mindenkor az Úr színe előtt élhet (5). Nincs ennél nagyobb ajándék!
Isten jelenlétében élve, mindig számolhatunk az Úr gondviselő, szabadító, megtartó és megváltó kegyelmével; amely kiemelt helyzetekben olyan konkrét valósággal jelenik meg, mint ahogy az Áron főpapot és fiait felavató áldozatok során, tűz csapott le az égből, és megemésztette az áldozati állatokat. Isten jelenléte emésztő tűz, amely megemészti a koszt, a bűnt, de áldott, éltető fénnyel és melegséggel öleli körül az Ő népét. Ezért ujjongott a nép is, Isten konkrét, hatalmas, éltető jelenlétét megtapasztalva (24).
Isten jelenléte, megjelenése nem félelmetes, hanem örömteli fellélegzés, megkönnyebbülés, megbékülés. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy mi mindent kell megtenni ahhoz, hogy megjelenjen népének az Úr dicsősége (2–6). Mi tudjuk, hogy Isten megtett értünk mindent, Jézus Krisztus tökéletes áldozata által, így miénk az üdvösség teljessége, az örök élet tágassága. Miénk az Isten üdvözítő jelenléte (Máté 1,23).
Ez az örömhír azonban szolgálatra indít e-világban. Isten jelenléte megtisztít, szolgálatra küld el, hogy áldást mondjunk és áldássá legyünk, Krisztusban. A fölkenetés és a bemutatott áldozatok alapján kapta meg Áron a felhatalmazást arra, hogy fiaival együtt elkezdhesse a rendszeres szolgálatot. Áronnak először önmagáért kellett bemutatnia az áldozatokat, azután népéért. Áron, Pál szavaival élve, első a bűnösök között (1Timóteus 1,15). Az áldozatok bemutatása után Áron megáldotta a népét (22–24). Mindenki, Jézus Krisztusban bízva, az Úr szolgája.