„Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig,...” ApCsel 11,19–26
19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. 22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, 24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. 26 Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.
Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A mi Urunk még az üldöztetést is fel tudja használni arra, hogy segítse igéjének terjedését. A többség a Kornéliusz házában történtek ellenére is személyválogató módon adja tovább az üzenetet. Aki mégis átlépi saját emberi korlátait, az áldást és örömöt hoz a gyülekezet számára. Mi bezárkózunk, és még szeretteinknek is nehezen beszélünk a hitünkről, vagy tudunk nyitni azok felé, akikhez Isten küld? Jézus azzal búcsúzott: „...tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28,19)!
RÉ 198 MRÉ 173
„…azt cselekedték, amit rossznak tartott az Úr…” Bírák 6,1–11
1 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre, 2 Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. 3 Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. 4 Ott táboroztak, és tönkretették a föld termését, egészen a Gázába vezető útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát vagy szamarat sem. 5 Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; annyian jöttek, mint a sáskák, maguknak és a tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. 6 Izráel így nagyon elszegényedett Midján miatt. Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz. 7 Amikor Izráel fiai Midján miatt segítségért kiáltottak az Úrhoz, 8 az Úr egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Én hoztalak föl benneteket Egyiptom földjéről, és hoztalak ki benneteket a szolgaság házából, 9 kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és mindazok kezéből, akik elnyomtak titeket; kiűztem őket előletek, és nektek adtam az ő országukat, 10 és ezt mondtam nektek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De ti nem hallgattatok a szavamra.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…azt cselekedték, amit rossznak tartott az Úr…” (Bírák 6,1–11)
Ha azt tesszük, amit rossznak tart az Úr (1), akkor annak jelei világosan, konkrétan kiolvashatók a mai Igéből (2–5). Erős kézzel bánunk egymással. Ma én teszem ezt a másikkal, holnap a másik teszi ezt velem. Az „erős kéz” itt azt jelenti, hogy kiszolgáltatottá leszek a másik előtt, és a másik visszaél a kiszolgáltatottságommal és a saját időleges hatalmával (2). Nincs ennél rettenetesebb állapot, mint amikor ilyen módon egymás kezére ad bennünket a mi Urunk. Ez az erős kéz tönkreteszi a másikét; nem tiszteli a másik értékeit, javait, életfeltételeit, mindent elvesz, az életet is elveheti… Az erős kéz sáska módjára bánik a másikkal, amely elől hiába próbálunk, nem tudunk elrejtőzni (2).
Egy szent elrejtettség létezik, amely a halál árnyékának völgyében és minden kiszolgáltatottságban az: Az Úr megváltó kegyelme. Amikor az ember ráébred a saját szegénységére, minden tekintetben való kiszolgáltatottságára, és az Úrhoz kiált, akkor már kegyelem alatt van (6). A szegény ember Úrhoz fordulása a megtérés. A megtért ember ettől kezdve figyel a „prófétára”, figyel Isten hirdetett Igéjére, az abban megszólaló, szabadító evangéliumra, Jézus Krisztusra. Ez a mai igeszakaszban is így olvasható (7–9): Isten kimentett minket a halálos, kiszolgáltatott szegénységből, és nekünk adta az országot (Lukács 22,29). Istenünk, Urunk van, aki Atyánkká lett a Jézus Krisztusban (10). A kiszolgáltatottságnak van határa, hét év, hetven év; de az Úrban nem tart örökké (1; Jelenések 2,10).
Aki az Úrhoz fordult, abban elkezd munkálni az Isten, a rossz helyett a krisztusi jó. Ettől kezdve az erős kéz – noha az ebben a világban továbbra is fontos – megtelik szeretettel, nem él vissza a hatalommal, felemeli a kiszolgáltatottat, és nem bántja a másikét, de nagyon szereti, tiszteli, megbecsüli azt, amit ő maga kapott az Úrtól. Isten népe csakis ilyen lehet. Kiáltsunk az Úrhoz!