„...az egész tömeg követte, és kiáltozott: Végeztesd ki!” ApCsel 21,27–40
27 Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, * 28 és így kiáltoztak: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet. 29 Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. 30 Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. 31 Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong. 32 Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe, majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. 34 De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. 35 Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, 36 mert az egész tömeg követte, és kiáltozott: Végeztesd ki! 37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: Szabad valamit mondanom neked? Az megkérdezte: Te tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét? 39 Pál így felelt: Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Kilikia nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez. 40 Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:
Bibliaolvasó kalauz – Bátki Dávid Géza
„...az egész tömeg követte, és kiáltozott: Végeztesd ki!” (36). Mintha Jézus szenvedéstörténete elevenedne meg a szemünk előtt. Még a vád is hasonló. Bár most a római katonák megmentőként jelennek meg. Pál küldetése még nem teljesedett be, bár maga is Jeruzsálembe készült, immár Rómába kell mennie (23,11). Isten gondoskodik róla, hogy el is jusson oda. Ha az Úr útján járunk, semmilyen akadály sem állíthat meg minket.
RÉ 56 MRÉ 56
„…rászántam magam…” Prédikátor 1,12–18
12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14 Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…rászántam magam…” (Prédikátor 1,12–18)
Izráel királya volt a Prédikátor, Jeruzsálemben (12). Salamon királyi tevékenységének (1,1) külső eseményeit olvashatjuk a történeti könyvekben. Itt a belsőt látjuk, ahogy mindezt megélte, a bölcsességet, a pompát, a nagyságot, a hatalmat, mások tiszteletét és elvárásait. Az események, a történések, a hírek csak a felszín, annak is egy szűk optikája.
Salamon itt arról szól, miszerint rászánta magát, hogy jobban megvizsgálja mindazt, ami az ég alatt történik (13). Óriási eredményeket ért el azóta az ember ezen a területen, ez Isten ajándéka is lehet. De az emberlétet ma másként éljük-e meg, mint Salamon? Salamon itt emberként áll előttünk. Merjünk most mi is hús-vér emberként válaszolni erre a kérdésre! Salamon hiábavaló bajlódásról, erőlködésről, a megjobbítás reménytelenségéről ír, mert ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni (15). A napi harcoktól, a világban dúló óriási küzdelmekig, bármi eszünkbe juthat! Idősebb korban már az is nagy kérdés, hogy mire szánjuk még rá magunkat egyáltalán, minek merjünk nekikezdeni?
Mit jelent az a mondat, hogy „ami nincs, azt nem lehet számba venni”? (15) Ami nincs, azt valóban nem lehet számba venni. De nem csak az van, amit ki lehet mutatni. Sokkal több az élet ennél! (Lukács 12,23) Sokkal több az élet annál, mint amit az ember kikutathat (13). A legtöbb az az Isten, aki az életet adta, megtartja, Jézus Krisztusban megváltja és megjobbítja azt; a bajlódó királyét ugyanúgy, mint a bajlódó szegényét; ugyanis lényegileg nincs különbség. Az élő Isten az, aki kiegyenesíti azt, amit emberi erő soha nem tud egyenessé tenni. Ez a bűnbocsánat és az üdvösség. Az élő Isten megerősít és reménnyel ruház fel a bajlódásban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58). Ez a bizonyosság még arra is bölccsé tesz, hogy mi az, amit megvizsgáljunk, mi az, amire rászánjuk magunkat; és mi az, amivel nekünk egyáltalán nem, vagy már nem kell foglalkoznunk. Ne agyalj azon, ami nem a te asztalod, végképp ne bosszankodj azon; végképp ne akard te kézbe venni azt, ami egyedül az élő Istenre tartozik, hiszen Ő mindent jól intéz! (16–18)