„A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált,...” ApCsel 23,23–35
23 Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: Este kilenc órára állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. 24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz. 25 Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: 26 „Klaudiusz Lisziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28 Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29 Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy ha panaszuk van ellene, előtted mondják el.” 31 A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat továbbküldték vele, ők pedig visszatértek a várba. 33 Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34 A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, 35 így szólt: Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
Bibliaolvasó kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Lisziász ezredes kívülállóként ártatlannak látja Pált, nem úgy, mint népének tagjai. Amikor elfogultak vagyunk valakivel kapcsolatban, a látásunk elhomályosul. Érdemes odafigyelni azok véleményére, akik távolabbról látják az ügyeinket. Ezen felül meneküljünk Krisztushoz, és kérdezzük meg őt: Uram, jól látom? Igazam van? Helyesled, amit gondolok és érzek? Soha ne ítéljünk egyoldalúan! Tiszteletre méltó, hogy Félix helytartó a véleménye kiformálása előtt egyszerre akarta hallani mindkét felet. Bárcsak tudnánk igazságosan és méltányosan ítélni!
RÉ 434 MRÉ 436
„Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan…” Prédikátor 4,1–6
1 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. 2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. 4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! 5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát. 6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan…” (Prédikátor 4,1–6)
Mi mondhatunk a birtoklásról?
Legyünk szorgalmasok, fáradozzunk, vagy hagyjuk magunkat többet élni? Nagy különbségek vannak a talentumok között, de ezt a kérdést a mi Urunk példázata megválaszolta (Máté 25,14–30): mindenkinek sáfárkodnia kell a saját talentumaival, nem szabad azt elásni, mert dühösen irigyek vagyunk arra, akinek több talentum, azaz tehetség, készség, képesség, lehetőség jutott.
A mai igeszakaszban az a probléma is előttünk áll, hogy mikortól vált át a szorgalmas munka testet-lelket-idegeket felemésztő robottá, istentelen haszon- és munkamániává, amely nemcsak a nyugalom napját nem tudja megszentelni, de egyáltalán élni, szeretni, gyönyörködni, csak úgy lenni is képtelen. Hol vannak a lustaság, a szorgalom és a gürcölés határai?
Isten Igéje azt mondja: jobb az egy maroknyinak megelégedetten örülni, mint a két- és sokmaroknyit hajszolni, és közben magunk körül mindent felfordítva, ebbe belehalni (4–6). Az egymaroknyinak is úgy örüljünk, hogy az is csak egy időre a miénk. Nagy nyereség az istenfélelem megelégedettséggel, mert semmit sem hoztunk a világba, ki sem vihetünk abból semmit (1Timóteus 6,6–7). „Van egy életkor, amikor már nincs külön az ünnep – az élet egésze ünnep. A többi nem érdekes.” (Márai Sándor)
Isten áldása az, amikor megadatik a mindennapi. Persze tesszük érte a dolgunkat, de nem gürcölve, nem elégedetlenül mindig többre vágyva, és végképp nem a másiktól elszerezve azt. A Biblia üzenete ez, a birtoklással kapcsolatban: Örülj nyugodtan a saját részednek, a saját maroknyi vagyonodnak; még akkor is, ha valakinek kisebb, valakinek nagyobb „marka” van. Minden gazdasági és egyéb progressziónak ellenében van Isten Igéje? Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fejlődés hitetlen jólétet, gőgöt, önzést, igazságtalan viszonyokat teremt, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezt a folyamatot csak az ember nevezi fejlődésnek, valójában a halálba vezető út az. Isten az élet pártján áll. Isten nem a vagyon ellenében van, amely lehet, a szorgos munka gyümölcseként, az Isten áldása is. Isten a hitetlen önzés ellenében van, ebből hív bennünket megtérésre. A hitben vagyonos ember tudni fogja, hogy minden vagyon az Úré, ő csak egy időre kapta, hogy annak egy részét továbbadja másoknak.