„Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel...” ApCsel 24,1–9
1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: 3 Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket jóindulattal. 5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7 Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, 8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod. 9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.
Bibliaolvasó kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Milyen kemény vádakkal vádolják Pált az ellenségei! Milyen egyöntetű a vádaskodás! Milyen nyomás van a helytartón! Kimenekülhet ebből az apostol? Ma is sokakat vádolnak meg aljas, hazug vádakkal. Imádkozzunk a bírókért és a bíróságokért, hogy megkaphassák a tisztánlátás ajándékát, és senkit ne ítéljenek el ártatlanul! Minket pedig Isten mentsen meg attól, hogy bárkit ártatlanul vádoljunk, vagy méltatlanul elítéljünk!
RÉ 58 MRÉ 58
„Jobban boldogul kettő, mint egy…” Prédikátor 4,7–12
7 Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: 8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog. 9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10 Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „Jobban boldogul kettő, mint egy…” (Prédikátor 4,7–12)
Nem jó egyedül (1Mózes 2,18). Az egyedülálló, társtalan ember, akinek nincs senkije, kiért fáradozik? Ezek az igeversek először is arra mutatnak rá, hogy a hívő élet szívdobbanása a szolgálat: nem csak önmagunknak élünk, elsősorban nem önmagunknak élünk; aki az Isten dicsőségére él, az másoknak él. Persze, csak az tud másoknak adni, aki maga is töltekezik, aki – ilyen értelemben – önmagának is él, önmagára is odafigyel, testi, lelki, hitbéli értelemben egyaránt. A szolgálat oldja a magányt, ezért nem az az egyedülálló, akinek nincs házastársa, hanem az, aki csak önmagának él, éppen ezért nem tud megelégedni senkivel és semmivel sem (7–8). Az társsal is magányban él! Ugyanakkor, e-világban az Isten egyik legnagyobb ajándéka, hogy Ő szerez nekünk társat, hozzánk illőt, akivel egy testté lehetünk, akivel egész életünket, annak minden bensőségességével együtt, megoszthatjuk, az Úrban (1Mózes 2,18–25)
Jobban boldogul kettő, mint egy. Ez azt jelenti, hogy könyörögjünk azért a milliárdok közül egyetlenegyért, akit az Úr nekünk szánt. Házastársunkkal a fáradozásunk áldássá lesz, a legnehezebb helyzetekben is, mert az áldás az együttes öröm és küzdelem az Úr előtt. A házastársunk az, akire mindig számíthatunk, aki felsegít, ha elestünk, ha megbetegedtünk; ő mindvégig velünk van az úton, amíg az Úr engedi. A házastársunkkal védjük egymást, házunkat, családunkat; ellent állunk minden méltatlan támadásnak, kísértésnek. A házastársunk az, aki megmelegít, akivel testben és lélekben, mindenben eggyé lehetünk. Nincs még valaki, akivel ugyanezt átélhetnénk! Ő az, aki lelkigondoz, akivel mindent megoszthatunk. Ő, az egyetlen, a „milliárdok közül az egyetlenegy” (József Attila után, szabadon...).
A kettő akkor boldogul jobban, mint az egy, ha az élő Isten megáldja őket (1Mózes 1,27), egy testté formálja életüket (1Mózes 2,24), és azt Lelkének erejével mindenkor összetartja, mint a szénásszekér kerekét az abroncs. Így érti a szentíró, hogy a hármas fonál nem szakad el egyhamar (9–12).