„De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!” 1Kir 19,1–8
1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Bibliaolvasó kalauz – Kun Ágnes Anna
Illés mélységbe zuhan. Hiába volt a sok csoda, kimerült, fél. Eljut erre a pontra Jób is, Jézus is megtapasztalja. Isten tetteit nem mi befolyásoljuk. Teréz anya így sóhajtott fel: „Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni. Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.” Isten azonban nem hagyja a mélységben prófétáját. Megerősíti testben és lélekben, hogy az ereje felett való feladatot is teljesíteni tudja. Akármekkora az elkeseredésünk, Isten pontosan tudja, hogyan emeljen fel bennünket.
RÉ 207 MRÉ 309
„…mert a szívük kemény volt.” Márk 6,45–56
45 Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 46 Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni. 47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. 48 Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük. 49 Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. 50 Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 51 Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. 52 Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt. 53 A túlsó partra átkelve megérkeztek Genezáretbe, és kikötöttek. 54 Amikor kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték őt, 55 és körbefutották a hírrel az egész környéket; kezdték a betegeket oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen volt. 56 Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(52) „…mert a szívük kemény volt.” (Márk 6,45–56)
Nincs az a csoda, amelyre tekintve magasztalná az ember az Urat, amíg kemény a szíve. A kemény szívű ember hitetlen marad, nem látja meg Jézusban azt a szerető Urat, aki a viharzó, sötét tengeren is értünk jön, szavával biztat és megment (52).
A kemény szív olyan, mint a lemetszett ág, folyamatosan szárad ki belőle az élet-nedvesség, egyre merevebb, egyre hajlíthatatlanabb, így egyre törékenyebb lesz. A lemetszett ágból eltűnik a lágy rész és marad a szilárd rész, ami kemény, merev, hajlíthatatlan, éppen ezért nagyon törékeny. A szív az egész embert jelenti. A mi életünk lemetszett ág, az Úr nélkül, és amíg távol vagyunk az Úrtól, addig életünk szilárd, kemény, merev és hajlíthatatlan élet. Így bánunk egymással, így viszonyulunk a világhoz, és élő hit nélkül az egyházi és kegyes ember is ilyen kemény. Persze hamar érkezhet a sötét, az élet-vihar, a támadó ellenszél, a megrettenés, amely látomásokat lát ott is, ahol az Úr van jelen. Ilyenkor kiderül, milyen törékeny, a legkeményebb élet is, az Úr nélkül (47–49).
Mi marad nekünk, levágott ágként? Egy darabig még úgy tűnik, mintha élnénk, de egyre keményebbek, kérgesebbek és törékenyebbek leszünk. Egyre inkább mindent a szilárd és logikus gondolkodásra alapozunk, és egyre kevesebb jut a lágy bizalomra. A bizalom a Bibliában mindig az élő Úrra való ráhagyatkozást jelenti. Így marad a sötét, a vihar, az ellenszél, az erőlködés, a félelem és a rettegés, a mindenféle fantáziálás, illetve a másokhoz való kemény viszonyulás, mások elrettentése…
Mi segít hitre? Márk negatív tanítványképe végigvonul az evangéliumon (52). Márk szerint Jézusnak meg kell halnia és fel kell támadnia, hogy lehetővé váljék a hit, amely felismeri az ember Jézusban Isten megmentő hatalmának jelenlétét. Ez az isteni hatalom ér el húsvét után sokakhoz, a Szentlélek által. Az Úr kegyelme által, a kemény ember értelme és szíve megnyílik, hogy meghallja az Úr biztató szavát, meglássa velünk vállalt, üdvözítő közösségét, és ő maga is merjen, az értelmén túl is élni, látni, értelmezni, bízni, meglágyulni, mások felé is. A legnagyobb csoda már a miénk: Jézus feltámadott! Az Úr közelsége, megszólító, biztató szava megnyugvást ad a rettenet idején is. Ő beszáll hozzánk, életünk hajójába, és közösséget vállal velünk (50–51).