„Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr.” 1Kir 21,17–29
17 Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: 18 Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. 19 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! 20 Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra vetemedtél, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. 21 Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! 22 Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszúságért, amelyet nekem okoztál, és vétekbe vitted Izráelt. 23 Jezábelről pedig így szól az Úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! 24 Aki Aháb családjából a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. 25 Nem volt senki, aki annyira elvetemült lett volna, mint Aháb, aki folyton csak azt tegye, amit rossznak lát az Úr, mert félrevezette a felesége, Jezábel. 26 Igen sok utálatosságot követett el azzal is, hogy a bálványokat követte, éppen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 27 Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, zsákruhát vett magára, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. 28 Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: 29 Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A Szentírás úgy mutatja be Istenünket, mint aki Úr, s kézben tart mindent. Ugyan félrevezeti Jezábel Ahábot, s így a király mind a családját, mind a népét istentelenségbe viszi. Mivel Istent nem lehet megcsúfolni, ki mit vet, azt aratni is fogja (Gal 6,7), így hangzik az ítélet Aháb és mindenki élete fölött. Amikor azonban Aháb megalázkodott, az Úr egy időre felfüggesztette ítéletét. Milyen jó, hogy a mi bűneinkért Krisztus az áldozatában teljesen eleget tett, s ezért nem időleges, hanem teljes a kegyelem.
RÉ 38 MRÉ 38
„Még mindig nem értitek?” Márk 8,11–21
11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt. 12 Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 13 Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra. 14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. 15 Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16 Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. 17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok? 18 Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19 amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. 20 És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. 21 Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(21) „Még mindig nem értitek?” (Márk 8,11–21)
Mi a látványosságra figyelünk fel, keresztyénként is! Teológusaink meg is fogalmazzák, egy látványos világban az evangéliumot is látványossá kell tenni: jelek kellenek, amelyekre a ma embere felfigyel. Innen már csak egy lépés az a gondolat: „Ha az Úr szeret, akkor megment, meggyógyít, csodát tesz…” A mai tudományos világ gúnyolódása is itt ér el bennünket: mutassatok bizonyítékot, jelet, csodát! Valljuk: a hit ma is tapasztal csodákat, de soha nem a fenti lelkület láthat csodákat. Jézus életében is folyamatosan jelet kértek Őtőle, még a kereszten is ezzel káromolták Őt (Márk 15,32). Jézus ellenségei ezzel kísértették (11–13), és a tanítványok is bizonyítékot, jeleket kértek; még a számtalan csoda után is értetlenek maradtak (14–21): mert a szív, az értelem, az élet megnyílása nem ezektől függ.
Márknál olvassuk a jelkívánás legradikálisabb elutasítását. Máténál és Márknál ez kiegészül a Jónás jelére, azaz Jézus halálára és feltámadására való utalással. Itt azonban erről nem olvasunk. Márk csodaszemlélete világos. Ezek a csodák Jézus Istentől való hatalmának megnyilvánulásai, átmeneti segítség, szeretetszolgálat a számos csoda a nyomorultak számára, de ezek a csodák soha nem fedik fel Jézus személyének lényegét. Márk következetesen az isteni hatalomra utaló „dünamisz” kifejezést használja Jézus csodái kapcsán és nem a megszokott „szémeion”, azaz jel kifejezést; ezzel is hirdetve, hogy Ő minden önigazolás és bizonyítási szándék nélkül hirdette Isten országa kegyelmes közelségének jóhírét. A kereszten és a húsvéti sírnál tárul fel, ki is Ő valójában. Bizonyítékot pedig nem a jelek adnak, hanem csakis a hitet ajándékozó Szentlélek ajándékoz majd bizonyosságot.
Jézus felsóhajt (12) a vitatkozás és az értetlenség kapcsán (21). Mennyi vitatkozás terheli az életünket, a hitetlen értetlenség jele ez: Jézus pedig sóhajt, amikor ránk néz. Jézus a farizeusokat otthagyta, a tanítványokkal azonban velük maradt (13). Jaj nekünk, ha Ő elhagy minket; áldott legyen, hogy velünk van mindenkor! (Máté 1,23) Isten megszabadít, és ha konkrétan nem tenné is (Dániel 3,18), akkor is tudjuk, hogy Ő az Úr, és megváltó szabadítása mindenkor a miénk, halál előtt, halálban, halálon túl is!