„Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a követei elé,...” 2Kir 1
1 Aháb halála után Móáb elpártolt Izráeltől. 2 Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Ekkor elküldött néhány követet ezzel az utasítással: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! 3 Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? 4 Ezért így szól az Úr: Nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben most fekszel, hanem meg fogsz halni! Ezzel Illés elment. 5 Amikor a követek visszatértek a királyhoz, ő megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza? 6 Azok így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja az Úr: Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni! 7 Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki szembejött veletek, és ezeket mondta nektek? 8 Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt rajta, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés volt az. 9 Ekkor elküldte Illéshez az egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá – mert Illés a hegy tetején tartózkodott –, és ezt mondta neki: Isten embere! A király azt parancsolja, hogy gyere le! 10 Illés így felelt a parancsnoknak: Ha én az Isten embere vagyok, csapjon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz csapott le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 11 A király elküldte hozzá egy másik parancsnokát is ötven emberével, aki ezt mondta neki: Isten embere! Azt üzeni a király, hogy azonnal gyere le! 12 De Illés így felelt nekik: Ha én az Isten embere vagyok, csapjon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor Isten tüze lecsapott az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 13 Még egy harmadik parancsnokát is elküldte ötven emberével együtt. A harmadik parancsnok azonban alighogy fölért, térdre rogyott Illés előtt, és így könyörgött hozzá: Isten embere! Kérlek, kíméld meg az életem és ötven szolgádnak az életét! 14 Lásd, tűz csapott le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és azok ötven emberét. De most kíméld meg az életem! 15 Ekkor az Úr angyala így szólt Illéshez: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz. 16 Így szólt hozzá: Ezt mondja az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni! 17 Meg is halt az Úr igéje szerint, amelyet Illés mondott. Mivel neki nem volt fia, utána Jórám lett a király, a júdai Jórám királynak, Jósáfát fiának a második évében. 18 Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Az Úr egy betegséggel állította meg Ahazját. A király ugyan ismerte Illést, az Isten emberét, és tudta, hogy az Úr üzenetét hirdeti, mégsem Illést keresi, és nem az Urat kérdezi. Isten néha megállít bennünket, különböző megpróbáltatásokat enged az életünkben. Talán a munkánkat, egészségünket veszítjük el, vagy valakit, akit szerettünk. Mi kihez fordulunk segítségért? A jövendőmondóktól, halottidézőktől tudakozunk, vagy elcsendesedve, Isten örök üzenetében keressük az útmutatást?
RÉ 6 MRÉ 6
„Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” Márk 9,14–29
14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17 A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18 és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. 19 Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22 Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! 23 Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. 24 A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25 Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! 26 Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27 Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(29) „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Márk 9,14–29)
Ennek a beteg fiúnak olyan rohamai voltak, amelyek leteperték, miközben a beteg tajtékzott, a fogát csikorgatta, ön- és közveszélyes volt. Milyen betegség ez? Mi éreztünk-e már hasonlót: amikor feszít valamilyen fájdalom, indulat, amely vagy kitör belőled, és megnyugvást keresve rombol, vagy benned marad és megemészti a szerveidet, az életedet? (14–18) Beteg az ember, beteg az emberiség: testileg, lelkileg, idegileg.
A bibliai leírás ma is tökéletes és pontos: idegen, gonosz hatalmak szállják meg az embert, amíg az Isten be nem tölti az életünket (20–22). Rettenetes, félelmetes, szánandó állapotban vagyunk, halálos hatalmak kezében (22). Emberileg gyógyíthatatlan az alapbetegségünk. Vizsgálhatjuk a betegség tüneteit, írhatunk fel gyógyszert, enyhíthetjük a tüneteket, de nincs gyógyulás. Döbbenetes, hogy még a tanítványok is tehetetlenül állnak a megszállott ember előtt! Nem tudnak segíteni (18). Mi tudunk segíteni? Történnek gyógyulások, csodák a szolgálataink nyomán? Megremegek, amikor meghallom ezt a kérdést, amit a mai Ige is kérdez, amit Rudolf Bohren teológus is direkten kihangsúlyozott (18–19).
Jézus egyértelmű választ ad. Az igazi gyógyulás, csak imádsággal adatik nekünk, az Úr közelében, az Úrban (29). A beteg fiú apja az Úrhoz könyörög, hogy szánja meg fiát (22). Ez a könyörgés gyönyörű, korrekt. Ott van abban az ember mindenkori bizonytalansága. Ha az ember teljes bizonyossággal rendelkezne, akkor nem lenne szüksége az Úr erejére és kegyelmére hagyatkozó könyörgésre: „Uram, lehetséges Teneked, szánj meg minket!” (22) Jézus válasza kijelentés: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” (23). Igen, a hit az egyetlen esély a megoldásra! A beteg fiú apjának válasza újabb könyörgés, amely az ember mindenkori könyörgése lehet: „Hiszek Uram, légy segítségül a hitetlenségemen!” (24)
Az ember nyugtalan, vigasztalan, vagy álörömöket hajszoló, sokféleképpen megszállott, és életveszélyesen indulatos – befelé, vagy kifelé indulatos – alapbetegségét csak az Úr veheti kézbe, a gyógyulás, a megnyugvás bizonyosságával. Az élő hit, ezen felül, Isten népét, az Úr gyógyító csodáinak eszközeivé teszi. Teljes, maradandó gyógyulást majd a színről színre látáskor kapunk, de áldott megnyugvást, tisztulást már e-világban megélünk az Úrban, így mások életében is ezt a csodát munkálhatja általunk az Úr!
Jézus hatalommal adott gyógyulást a beteg fiúnak, mégpedig úgy, hogy az szinte halottá vált: Meg kell halni, az Úrral, az Úrban, hogy újjá lehessünk! (26)