„Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el!” 2Kir 2
1 Amikor az Úr Illést forgószélben az égbe akarta ragadni, Illés és Elizeus elment Gilgálból. 2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. De Elizeus így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. 3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az Úr. Ő azonban így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Megérkeztek hát Jerikóba. 5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 6 Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Így hát együtt, ketten mentek tovább. 7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, tőlük távolabb azok is megálltak. 8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. 9 Amikor átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem kétszeres rész a benned munkálkodó lélekből! 10 Ő erre így felelt: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadtatom tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. 11 Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. 12 Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra tépte. 13 Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. 14 Fogta Illés leesett palástját, ráütött vele a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta. 15 Látták ezt a jerikói prófétatanítványok, akik átellenben voltak, és ezt mondták: Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte. 16 Majd ezt mondták neki: Van itt a te szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha az Úr lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit! 17 Addig-addig unszolták azonban, míg végül azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert; azok három napig keresték, de nem találták meg. 18 Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban tartózkodott. Ő így szólt hozzájuk: Mondtam nektek, hogy ne menjetek. 19 Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. 20 Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. 21 Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. 22 És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott. 23 Onnan azután elment Bételbe. Miközben fölfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! 24 Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Úr nevében. Ekkor két nőstény medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. 25 Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Sokan kíváncsiak az új prófétára: a fiatalok undok csúfolással teszik próbára, de Isten ítélete utoléri őket. A város gyönyörű, jó itt lakni, de fertőzött vize embernek, földnek terméketlenséget hoz. Elizeus által az Úr itt gyógyító hatalmával segít. A legszembetűnőbb mégis a stafétaátvétel. Nem tudjuk, mennyi ideig követte, szolgálta csendben Illést. Csodálatos látni, hogy Elizeus is az Urat akarja szolgálni egész szívvel, sőt ha lehet, még jobban. Kész-e a szívem tanulni az előttem járóktól? Túl akarok tenni rajtuk, vagy ugyanazzal a lelkiséggel, az Úrnak tetsző módon szeretnék élni?
RÉ 278 MRÉ 353
„Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek Őt megkérdezni.” Márk 9,30–41
30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, 31 mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. 32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt. 33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? 34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. 35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! 36 És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: 37 Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. 38 János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. 39 Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, 40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. 41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(32) „Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek Őt megkérdezni.” (Márk 9,30–41)
Mint a zeneműben a fő téma, úgy ismétlődnek Jézus kijelentései a szenvedéséről, a halálálról és a feltámadásáról. Ezek mutatják az események igazi értelmét, irányát, célját. Most másodszor szól Jézus, Isten megváltó szeretetének beteljesedéséről, az Ő halála és feltámadása által (31).
Jézust addig az a szándék vezette, hogy ne ismerje fel Őt senki, és aki felismerte Őt, tanítása és csodái által, azt hallgatásra kérte, egészen feltámadásáig; hiszen csak a meghalt és feltámadott Úrban látjuk meg igazán, ki is Ő valójában, és mennyire szeret bennünket az Úr! Jézus, földi élete alatt nem törekedett népszerűségre, nyilvánosságra, nem akart hatni, visszavonult, csendre parancsolta azokat, akiket meggyógyított (7,36). Döbbenetes: a megalázott, szenvedő, a kereszten alázattal és imádkozva meghaló Úrban lehet meglátni, ki is a mi Urunk; aki húsvétkor győzedelmeskedett a halálon és minden gonosz felett (31). Nagyon fontos: Jézus meghal, de harmadnapra feltámad!
A tanítványait tanította arra, hogy Isten megváltó szeretete így éri el célját; nem pedig az emberi, másokat letaroló diadalban és erőben! Azért tette ezt, hogy a tanítványok el ne csüggedjenek, meg ne ijedjenek, ne féljenek, amikor mindez megtörténik, és felismerjék mindezekben az Isten akaratát, az Úr cselekvését és kegyelmét. Isten akarata cselekszik Jézussal, nem emberi és idegen hatalmak – noha ezek bűne is lelepleződik az eseményekben –, amikor Jézus „átadatik” (31). Az Emberfia az emberekért: gyönyörű üzenet! Az Emberfia Márknál az evangélium számára megtisztított kifejezéssé lett, mentes minden akkori, gyarló politikai váradalomtól, és bármiféle érdekvezérelt emberi indulattól. Az Emberfia az emberekért halálba menő, az emberiséget Isteni szeretettel megváltó Jézus, aki a Krisztus; akinek isteni méltóságát elrejti Jézus „alacsonysága”, szenvedése, halála; de felragyogtatja győztes feltámadása. Mindezek azonban csak hit által fogadhatók be.
Egyelőre a tanítványok sem értették Jézus szavait, és féltek Őt megkérdezni (32). Ki foghatja fel Jézus halálának isteni titkát? Ez Márk alapvető kérdése. Evangéliumában többször visszaköszön az „értetlenség” motívum, még a tanítványok sem értik Jézust, mert még hitetlenek és keményszívűek, akárcsak az első szenvedésjövendölésnél (8,32). Valóban bolondság és botrány ez ma is sokak számára, hogy éppen az embereknek kiszolgáltatott, megalázott, megkínzott, kínhalállal megölt, majd az emberi értelem számára felfoghatatlanul, a halálból feltámadott Jézus az Isten útja a világhoz, éppen így adta Isten, a megváltó megoldását a világ számára (János 3,16). A tanítványok félelmükben, hitetlenségükben kérdezni sem mertek. Pedig Jézust meg lehet kérdezni, ma is! Ne félj, kérdezd Őt, viaskodj az Igével, a mennyei üzenetért, hogy elmúljon a félelem, és felragyogjon az üdvözítő, építő örömhír! Hiszen éppen az az üzenet az egyetlen, amely nem félelmetes, minden más, ami ebben a világban zajlik, az valóban félelmetes. Isten üzenete nem lehet félelmetes; ha megint, akkor sem a félelemé a végső szó. Az egyház nem kelthet félelmet, és nem viselkedhet úgy, hogy félelmet keltsen. A tanítványok már kiválasztottak, de ez majd csak a hitre jutásuk után lesz láthatóvá. Az ugyanis tényleg a legfélelmetesebb, ahogy a tanítványok viselkednek, ahogy mi is viselkedünk egymással. Olvassuk el a mai Ige további szakaszait: azon vitatkoznak, ki a nagyobb a másiknál (34); eltiltják azokat, akik jót tesznek, az Úr nevében, de nem pont őket követik (38).