„Láttad-e, emberfia?” Ez 47
1 Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. 2 Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. 3 Azután kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. 4 Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. 5 Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. 6 Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e, emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. 7 Ahogy visszafelé mentem, láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. 8 Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. 9 Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. 10 Halászok állnak majd ott, és Én-Gedítől Én-Eglajimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. 11 De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg, hogy sót adhassanak. 12 A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul. 13 Így szól az én Uram, az Úr: Ez lesz a határ, ezen belül osszátok fel az országot Izráel tizenkét törzse között; de Józsefnek két rész jusson! 14 Ugyanakkora örökséget osszatok az egyiknek, mint a másiknak! Fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom, most pedig rátok száll ez az ország örökségül. 15 Ez lesz az ország határa: az északi határvonal a Nagy-tengertől Hetlónon át a Cedádba vezető útig, 16 Hamát, Bérótá és Szibrajim, amely a Damaszkusz és Hamát közti határon van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van. 17 Ez lesz tehát a határ a tengertől Hacar-Énánig: Damaszkusz és Hamát területe ettől északra esik. Ez az északi oldal. 18 A keleti oldal Haurán és Damaszkusz közé esik. Azután a Jordán a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a keleti tenger mellett levő Támárig. Ez a keleti oldal. 19 A dél felé eső oldal Támártól a Kádés melletti Meríbá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett. Ez a dél felé eső oldal. 20 A nyugati oldal a Nagy-tenger a déli határtól a Hamátba vezető útig. Ez a nyugati oldal. 21 Ezt a földet fogjátok felosztani Izráel törzsei között. 22 És amikor elosztjátok magatok között az örökséget, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok, akiknek fiai már nálatok születtek. Olyanoknak tekintsétek őket, mint Izráel fiait, veletek együtt ők is osztozzanak Izráel törzseinek örökségében! 23 Abban a törzsben adjatok nekik örökséget, amelyben jövevényként élnek! – így szól az én Uram, az Úr.
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
„Láttad-e, emberfia?” (6). Ismerjük azt az érzést, amikor nem lehet beszélni. Nem azért, mert nincs miről, hanem azért, mert nincs itt az ideje. Ilyen különös némaságban szemléli Ezékiel a csodákat, miközben Isten követe körbeviszi a templom körül. Láttad? Figyeltél? – kérdezi az angyal. Erre a kérdésre csak csendes befelé tekintő lélekkel lehet válaszolni, és csakis az igazat. Kérdések helyett figyeljünk arra, aki szól, és aki cselekszik.
RÉ 193 MRÉ 169
„Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium…” 1Timóteus 1,1–11
1 Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, 2 Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 4 ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. 5 A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 6 Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, 7 törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. 9 És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, 10 a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. 11 Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium…” (1Timóteus 1,1–11)
Az Isten boldog, hiszen Ő örökkévaló, igaz, szent, önmagának elégséges.
De Isten boldogsága elsősorban nem ebben van, hanem abban, hogy Isten, lényének lényegét, az életet megosztotta másokkal. Az Isten szeretet (1János 4,8). Isten ezért teremtett életet, és ezért teremti újjá azt, ami elromlott. Isten boldogsága abban van, hogy Ő szeret, és minden cselekvését ez a szeretet határozza meg.
Isten boldogsága az az életet ajándékozó, megtartó és megváltó szeretet, amely számunkra az evangélium, az egyetlen örömhír, amelyből minden egyéb örömünk, azaz boldogságunk származik. A boldogság maximuma az üdvösség.
Ezt az evangéliumot akkor Pálra bízta az Isten, most pedig ránk bízta, akik ennek boldogságát megtapasztaltuk. Isten Igéjét tehát csak úgy hirdethetjük, hogy abban ez az örömhír szólal meg, amely a történelemben Jézus Krisztusban teljesedett be, Isten üdvterve szerint, és Őbenne fog kiteljesedni is. Ha úgy hirdetjük Isten üzenetét, hogy az vitákra vezet, Isten üdvözítő tervének megismerése helyett (4), ha csak tant, törvényt, parancsokat, felszínes erkölcsöt hirdetünk (7–10), akkor üres fecsegéssé lesz ajkunkon az Ige (6), akkor tévtanítókká leszünk (3). Ha úgy akarunk tanítókká lenni, hogy nem értjük Isten szándékának lényegét, amelyet Ő Jézus Krisztusban megmutatott, akkor nem a boldog Isten követei vagyunk, hanem boldogtalanná teszünk másokat is (7).
Isten szándéka a tiszta szívből és jó lelkiismeretből fakadó szeretet (5). A szeretet nem egy szép és mégis bizonytalan érzelem. A valóságos szeretet forrása az Isten üdvözítő szeretete, amelyért Isten drága áldozatot hozott, egyszülött Fiát adta érettünk (János 3,16). Az egészséges tanítás boldoggá tesz, szabaddá, amelyből Isten rendjének Lélektől vezetett megtartása következik (10).
Bármivel foglalkozunk, ennek az örök boldogságnak bizonyosságával tegyük!