„Milyen jó az Isten...” Zsolt 73
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3 Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. 4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17 Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18 Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket! 19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
„Milyen jó az Isten...” (1) – mondja Ászáf, aki ott volt a szövetségládát Jeruzsálembe vivő kiválasztottak között, de így folytatja: „...irigy lettem...” (3). Ő volt az első, akit Dávid felhatalmazott, hogy az Úr nevét magasztaló énekesek vezetője legyen. Mi történt vele? Mi történik velünk, amikor magasztalás és panasz viaskodik egymással a szívünkben? Megcsúszik a lábunk és kis híján elesünk mi is (3). Addig tart ez, amíg be nem lépünk újra Isten jelenlétébe (17), és megértjük, hogy értünk harcol, és a Lélek által velünk van Isten.
RÉ 73 MRÉ 73
„…minden emberért…” 1Timóteus 2,1–7
1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6 aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. 7 Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…minden emberért…” (1Timóteus 2,1–7)
Imádkozzunk minden emberért! (1) Ennek a közbenjárásnak az az alapja, hogy Jézus Krisztus közbenjár érettünk az Atyánál: jókat mond rólunk az Isten előtt. Mindig elfacsarodik a szívem, szinte fáj, amikor valaki „szapulja” a másikat előttem. Micsoda örömhír, hogy Jézus Krisztus jó hírünket viszi az Isten elé, nem azért, mert jók vagyunk, hanem azért, mert Ő jó, mert Ő igazán szeret, mert Ő megváltott minket. Ő a mi egyetlen, áldott közbenjárónk, aki váltságul adta az életét „mindenkiért” (5). Ez a szeretet minket is arra rendel (6), hogy ezzel az indulattal legyünk mi is mindenki felé. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt (3).
A „minden ember” számunkra azokat jelenti, akik között élünk, akiket az Isten ránk bízott. A világ minden emberéért csak általánosságban tudunk imádkozni, ezt tegyük is. Konkrétan azokért tudunk könyörögni, akiket ismerünk, akik nekünk örömöt vagy keserűséget okoznak. Ezek közül is kiemelten és folyamatosan könyörgünk a szeretteinkért; mellettük pedig azokért az emberekért, akiket adott időben az Úr a szívünkre helyezett. Ma kiket viszel, szeretteid mellett, akár név szerint is, az Úr elé? Ugye, vannak közöttük olyanok is, akik az ellenségeid? (Máté 5,44) Vidd oda őket az Úr elé, hálaadással, mert Isten, általuk benned is munkálkodik, érlel; és miközben ezt teszed, békességgel fogsz ma már elindulni feléjük (1).
A „minden ember” közül kiemeli az Ige a vezetőinket: őértük minden nap mondjunk közbenjáró könyörgést. Ez az imádság „missziói” célzatú: azért könyörgünk, hogy a vezetők hitben szolgáljanak, Isten dicsőségét és a rájuk bízott emberek javát munkálják. Isten népe mindig az Úrhoz hűséges és nem az adott hatalomhoz, de mindig könyörög az adott hatalomért, hogy az Isten országa épüljön ebben a világban, amelynek jele a nyugodt és a csendes élet, tisztességben és kegyességben. Aki a zavart szereti, aki az ellentéteket folyamatosan kiélezi, az nem Isten országának követe, még akkor sem, ha „istenes jelszavakat” használ. Gondolkodjunk el ezeken! (2) Ez akkor is fontos üzenet, ha emellett azt is hangsúlyoznunk kell, hogy Isten népe soha nem adhatja fel prófétai szolgálatát, amellyel hitre és igazságra tanít másokat; nem a maga igazára, hanem az Isten igazságára és rendjére.
A tapasztalatainktól függetlenül mindenkiért imádkozunk, mindenkire reménységgel tekintünk, az üdvösséget illetően is, mert Isten akarata az üdvösség (4). Ezt a szándékot semmilyen keresztyén tanítás meg nem kérdőjelezheti. Az ember nézőpontja csak ez lehet: reménységgel tekinteni mindenkire. Isten tökéletes döntése pedig látja, hogy kik tartoznak a „mindenki” közé. Ez pedig az Isten nézőpontja, amely tökéletes nézőpont, áldott és jó döntés. Pál apostol – aki a pogányoknak, a nem zsidóknak vitte a megváltás örömhírét (6–7) – a „mindenki” alatt a „sokakat” is érthette (Márk 14,24); azokat is, akik ma még „pogányok”, ma még nem hisznek, de Istennél bármikor minden lehetséges (Máté 19,26). Isten előtt nincs reménytelen eset. Az Úr előtt nincs olyan kőszikla, amiből Ő ne tudna vizet fakasztani.