„Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” Zsolt 80
1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. 2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 Uram, Seregek Istene, meddig lángol még haragod néped imádsága ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. 8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. 13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
Bibliaolvasó kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (8). Nemcsak az összeomlás, hanem népének jelentéktelenné válása is gyalázat Isten nevére. Szabad préda lett a gyönyörű szőlőskert, gúny tárgyává vált Isten népe. A szabadulás akkor következik be, ha újra lelkesítően ragyogónak tudjuk látni a mi Urunkat.
RÉ 80 MRÉ 80
„Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni…” 1Timóteus 5,3–16
3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. 5 A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. 6 A kicsapongó pedig már életében halott. 7 Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 9 Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, 10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. 11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól. 12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. 13 Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. 15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. 16 Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni…” (1Timóteus 5,3–16)
A gyülekezet, mint nagy család, gondoskodott azokról, akik közöttük özvegyekké lettek. A gyülekezet mindenekelőtt befelé végez szeretetszolgálatot. A testvérek közösségének először egymásról kell gondoskodni. Bizony, ezen a területen is van hiányosságunk.
Érdekes olvasni azt a hosszú feltételrendszert, amit itt a gondoskodás feltételeként sorol fel az apostol. Nem részletezem, olvassuk el! Már-már azt mondhatnánk, ha egy orvos ilyen sok feltételt szabna a gyógyításnak, akkor bizony belehalnánk a betegségbe. Olvassuk figyelmesebben az igeszakaszt! Az akkori gyülekezetben az özvegyeket feljegyezték, és akiket feljegyezték, azok egy gyülekezeti tisztség – az özvegyi tisztség – részesei lettek. Az apostol itt nem az özvegyekről való gondoskodás feltételeiről szól, hanem arról, hogy az özvegyi tisztség közé milyen szempontok szerint vehető fel egy-egy özveggyé lett gyülekezeti tag.
Jézus Krisztus feltétel nélkül segített rajtunk. Még olyan történetet is olvasunk a Bibliában, hogy Jézus a béna embert meggyógyította, látva azoknak hitét, akik magatehetetlen barátjukat, a ház tetejét is megbontva, Őelé vitték. Jézus szeretete feltétel nélküli. Ezt nehezen mondjuk ki, mert szinte lehetetlennek gondoljuk, hogy nekünk semmit ne kelljen tenni a megtartó, üdvözítő kegyelemért. A hitet is éppen akkor támasztja a Szentlélek bennünk, amikor elfogadjuk, hogy semmit nem tudunk az Úr elé vinni, de megyünk Őelé, vagy hagyjuk, hogy Őelé vigyenek mások, mert csak Ő segíthet rajtunk. Aki azonban részesült ebben a megtartó kegyelemben, az hitében erősödik, és igazodik ahhoz az isteni rendhez, amiben kitejesedhet az emberi élet. Az üdvösséget nyert ember is feltétel nélkül segít azon, lehetőségei keretei között, aki mellette bajba kerül, gyülekezetben és gyülekezeten kívül egyaránt.
Ne felejtsük el, egyszer mi is egyedül maradhatunk, bajban, betegségben, „özvegységben”. Áldott legyen az Isten, hogy angyala küld mellénk segítőt, aki tehetetlenül is odavisz a megváltó Úr elé, feltétel nélkül. Az özvegység üzenete ez. A gyülekezeti özvegyi tisztség pedig arra mutat rá, hogy már az akkori egyháznak is volt hivatalos szeretetszolgálata. Ezek voltak az özvegyek: amíg egészséggel bírta, annak cselekvője volt, amikor nem bírta, maga is a szeretetszolgálatra szorult.
Az özvegyi tisztségről leírja az apostol, hogy igenis, itt már vannak feltételek, mint minden más egyházi tisztségnél (9–10): mintaszerű előélet (6–7), azaz hitben megélt családi élet (12), ahol az özvegy már gyakorolta a krisztusi szeretetszolgálatot; valamint feltétel az is, hogy az illető, az adott állapotát hitben hordozza (5), mint aki megadta magát az Úr akaratának és várja az Úr végleges szabadítását.
Az apostol a szeretetszolgálat gyakorlásában is „hittel gyakorlati” megfontolásokat tesz. Csak ott vállal a gyülekezet szeretetszolgálatot, ahol a segítség másként nem oldható meg. Ahol az özvegynek vannak gyerekei vagy unokái, ott azok gondoskodjanak az özvegyekről (4). A fiatalabb özvegyek vállaljanak munkát, menjenek férjhez (11), így gondoskodjanak magukról (14). Indokolatlanul, kényelemből, lustaságból senki ne terhelje a gyülekezeti szeretetszolgálatot (16). Ez egy fontos szempont, ma is, amiről mindig elfelejtkezünk. Ki is mondja az apostol: aki nagyon ráér pletykálni, más dolgába avatkozni (13), az többnyire kihasználja a másik krisztusi szeretetét. Ez bűn! Vannak olyanok, akik csak azt nézik, mit kaphatnak, az soha nem jut eszükbe, hogy ők mit adhatnak. Mindenkinek van valamilye, amiből tud adni a másiknak! Túllépve az özvegyeken, mindig csodálkoztam azon, hogy egyeseknek mennyi idejük van, még panaszkodni, zavart kelteni is. Ezzel az energiával maguk már régen tehettek volna érdemben valamit annak a problémának a megoldásáért, amiről éppen fröcsögnek.