„...bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről” 1Pt 1,10–12
10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.
Bibliaolvasó kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről” (11). Advent napjait beragyogja „az Úr érkezése” és beárnyékolja a vásári zűrzavar. Ez a kettősség ott volt már a próféták lelkében. Tudták, hogy Krisztus földi élete megdicsőüléssel végződik, de sok szenvedésen megy keresztül. „A fájdalom útja”, az értünk való áldozat már a betlehemi istállóban elkezdődik. A szokásos karácsonyi jólét mélyén az igazi ajándékunk maga Krisztus, szenvedésével és megdicsőülésével. Vele ünnep, üdvnap a karácsony!
RÉ 306 MRÉ 183
„Fogjátok meg a rókákat…, mert pusztítják szőlőinket…” Énekek 2
1 A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. 2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. 3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. 5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! 6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. 10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. 12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. 13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! 15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! 16 Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. 17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „Fogjátok meg a rókákat…, mert pusztítják szőlőinket…” (Énekek 2)
A rókák feldúlják virágzó szőlőnket. A rókát még kölyökkorában kell elkapni, mert idősebben már nehezebb megakadályozni pusztítását (15). A férfi és nő – ők ketten, pont ők ketten, csak ők ketten – egymáséi, így teljesedhet ki az életük (16). Viszont ezt a virágzó szőlőskertet számos ravasz kísértés veszélyezteti, mint a róka a szőlőt, ezért a veszélyt még „kölyökkorában” kell megcsípni és elhárítani, később lehetetlen; a pusztítás pedig mérhetetlen lehet.
Isten és az Ő népe közösségét az Ige gyakran hasonlítja házassághoz, mert mindkettő szent és áldott viszony, amelyben kivirágzik az emberi élet. Ugyanakkor Isten és az Ő népe közösségének szőlőskertjét is folyton rókák akarják feldúlni. Manapság is számos kísértés fenyegeti hitünket. Soha ne felejtsük el, hogy Isten azért vállalt üdvözítő közösséget népével, hogy aztán népe által sokan ismerhessék meg az Úr megváltó szeretetét; vagyis Isten népének virágzó szőlőskertje az üdvösséges életöröm borát adja minden népnek, sok-sok embernek. Mennyi róka dúlja fel folyamatosan ezt a szőlőskertet: mennyi bálvány, kísértés, megfáradt szolgálat, hiteltelenné lett élet gyengíti Isten népét, és emiatt az emberek is máshol keresik az öröm borát, nem az Úrnál.
Ez a pusztítás azonban rettenetes, hiszen eljön majd az idő, amikor hűs szél támad és megnyúlnak az árnyak! (17) Ekkor, vagy olyan vágyakozással hívjuk az Urat, mint itt az epekedő szerelmes hívja a párját, vagy elvesztünk. Isten azonban azt akarja, hogy el ne vesszünk! (János 3,16) Ő eljött hozzánk, értünk, ahogy hegyszakadékokon át gazellaként vagy fiatal szarvasként, szerelmesének hívására megérkezett annak párja (17). Mi lesz velünk, ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak? Csak az Úr, az örökké hűségesen szerelmes Krisztusunk segíthet rajtunk valójában! Csak Ő!