„...az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” 1Pt 2,18–25
18 Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.
Bibliaolvasó kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (24). Jézus a példa az igazságtalan világi hatalomhoz való viszonyulásban. Ő maga az igazság, nekünk csak arra kell törekednünk, hogy az igazságnak, tehát neki és vele éljünk.
RÉ 314 MRÉ 198
„Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!” ( Énekek 7
1 Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?! 2 Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai. 3 Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve. 4 Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár. 5 Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. 6 Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei. 7 Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! 8 Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. 9 Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. 10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. 11 Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. 12 Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között! 13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(7) „Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!” (Énekek 7)
A vőlegény és a menyasszony szerelme Isten ajándéka. A testi szerelem is mindenestől az Úr ajándéka, az Ő rendjében. A vőlegény és a menyasszony, ők ketten, csakis egymáséi (11).
A menyasszony szépségét sokan észrevehetik, mert a szépségben gyönyörködni – abban, aki, ami valóban szép – Istennek kedves ajándéka. A valóban szép felüdít, örömöt, életkedvet nyújt, az örök élet örömére készít, mert az Isten maga teljességgel szép, és a mennyei világ is maradéktalanul szép.
Merj gyönyörködni; merd észrevenni azt, aki, ami igazán szép! Ne lássunk bűnt mindenben! A hit meglátja, észreveszi a szépséget, Isten színe előtt. Éppen ezért, a vőlegény nyíltan dicséri, megénekli menyasszonya szépségét, mintegy hálát ad párja szépségéért.
Ugyanakkor tegyünk különbséget, az Ige alapján! Sokan csodálhatjuk a nő szépségét (1), de csak az dicsérheti nyíltan, akié a szépség, akié a szép menyasszony (1–8), és végképp csak ő élhet szépségének valóságával (9–13).
„Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!” (7) Vegyük észre párunk szépségét évtizedek múlva is, mondjuk neki, hogy nekünk Ő a legszebb, a legkedvesebb, ma is gyönyörűséges! (1–8) Éljünk egymás szépségével, legyünk ketten egy testté, az Úrban, testben és lélekben, egész valónkban, azzal az egyetlennel, akit az Úr nekünk ajándékozott, hiszen a párunk szépségében csakis mi magunk részesedhetünk! (9–13)
Vannak azonban olyan szépségek ezen a világon, amit mindannyian csodálhatunk, sőt, kifejezhetjük azoknak szépségét, mint ahogy itt is számos hasonlattal fűszerezve olvassuk a szépség dicséretét. Vannak olyan szépségek, amelyeknek gyönyörűségét megfogalmazva, mások figyelmét is felhívjuk Isten szépségére és az Ő szépséges ajándékaira, ezáltal másokat is örömre hangolunk (1–8).
Most éppen egy csodás Brahms zongoraötöst hallgattam, korábban Balázs Fecó egy gyönyörű dalát élveztem, tegnap egy festmény szépsége vidított fel, tegnapelőtt egy pár soros vers talált szíven, előtte egy tudóssal készült interjú „szépsége” érintett meg, örültem egy elkapott pillanatról készült fotónak, elmerültem az adventi pazar naptámadatnak a szürkén nyálkás és sötét decemberben, megláttam emberek szépségét, nemcsak külsőben, hanem szabálytalanságukban, szavaikban, gondolataikban… Feleségem szépsége pedig mindezek felett, az üdvösség Istenének gyönyörűséges ajándéka, a vele való közösség az Úrban megélt, az Úrral megélt közösség!
A vőlegény és a menyasszony szépséges közössége az örök élet előíze. A vőlegény és a menyasszony hűséges szerelme bizonyossága a mi gyönyörűséges, megváltó Urunkkal való zavartalan és üdvösséges közösségnek, amit hamarosan maradéktalanul megélhetünk majd. Isten ugyanis örökkévaló szerelemmel szeret bennünket, soha el nem múló szeretetét, annak illatát, éltető gyümölcseit nekünk tartogatta. Jézus Krisztusban az örök élet gyümölcse, szent illatozással már a miénk, „ajtónk elé” odakészítette azt Isten szeretete (14). Nyissuk ki az ajtót, Istenünk már nyitott felénk!