„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Mt 14,22–33
22 Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23 Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25 Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. 26 Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 28 Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! 29 Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. 30 Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! 31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 32 És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (27). Az öt kicsi szócska kétféle értelmezést is lehetővé tesz. A keret változatlan: bízzatok, ne féljetek. A közepe enged két eltérő hangsúlyt. ÉN vagyok az. Nem kísértet, nem valami elszabadult gonosz. A másik lehetőség: én VAGYOK. Nem, nem pusztán a „létezés” értelmében. A „vagyok, aki vagyok” (2Móz 3,14) értelmében. Jézus üzenete: ott vagyok, ahol hívnak. Ott vagyok, ahol szükség van rám.
RÉ 294 RÉ21 449
Napi ének: könyörgés, hitvallás | 235 | Fordítsd, Úr Isten, kegyes füleidet
„Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával?” 1Sám 5
1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. 3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt, és visszatették a helyére. 4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt, úgyhogy csak a dereka maradt egyben. 5 Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai, sem azok, akik Asdódban Dágón templomába járnak. 6 Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet. 7 Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra. 8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 9 De miután odavitték, az Úr keze a városra nehezedett; igen nagy zűrzavar támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. 10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos zűrzavar támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 12 Azokat pedig, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával?”
A Sílóban aratott győzelem után a filiszteusok szinte minden jelentős városukba elvitték Isten ládáját. Először Asdódba, a Dágón templomába – a szobor mellé állították. Másnap reggel Dágón szobra az Úr ládája előtt feküdt. Visszatették, de a következő reggelre a szobor kezei és a feje is letörve, a küszöbön hevertek. Van, amikor a megmagyarázhatatlan történések megdöbbentenek ugyan, de nem foglalkozunk azokkal addig, amíg közelről nem érintenek. Amikor az asdódiak saját bőrükön érezték a fekélyes sebeket, nem bírták tovább. Gátba szállítják a ládát. Ott megismétlődnek az asdódi események. A ládát Ekrónba küldik, és a városban élők szenvedései miatt „…az égig hatott a város jajkiáltása.” (12). A filiszteusok megértették, ha a láda ott van közöttük, akkor maga Izráel Istene van jelen, és Jahvé nem az ő istenük. Sokan félnek közel kerülni Istenhez. A bajok idején Isten nehéz kezét érezve nem látják az átszegzett kezet, amelybe bele van vésve a név, mindegyikünk neve, a tiéd is. Isten elkötelezte magát melletted.
Mt 14,22–33
294. dicséret