„És aki csak megérintette, meggyógyult” Mt 14,34–36
34 Átkelve Genezáretnél értek partot. 35 Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget, 36 és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„És aki csak megérintette, meggyógyult” (36). Az ember mindig tudta, hogy az érintésnek ereje van. A józanul, hűvös szabályok szerint, racionálisan működő gondolkodásunk nem sokat tud kezdeni ezzel a híradással. Így van ez addig, amíg meg nem érint, a lelkünk legmélyéig át nem jár Jézus szava. Amelyik megérintett, felébresztett és meggyógyított. Lehet, hogy a „de hogyan” kérdésre én sem tudok többet mondani, mint a meggyógyított vak: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok” (Jn 9,25). Olyan szépen fejezték ki a hit szent titkát a régiek: „hiszem, mert lehetetlen. Hiszem, hogy megértsem”.
RÉ 402 RÉ21 719
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről | 453 | Jézusom, ki árva lelkem
„…nagy csapással sújtotta a népet az Úr.” 1Sám 6
1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? 3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele! Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten miért nem vette le rólatok eddig a kezét. 4 Erre azt kérdezték: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így válaszoltak: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5 Készítsétek el a rajtatok levő fekélyek és a földeteket pusztító egerek képmását! Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra. 6 Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk Izráelt, és elmehettek? 7 Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza! 8 Azután fogjátok az Úr ládáját, és tegyétek a szekérre! Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! 9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bét-Semes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk. 10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. 11 Azután föltették a szekérre az Úr ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bét-Semesbe vezető útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Semes határáig. 13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. 14 A szekér eljutott a bét-semesi Jósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak. 15 A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bét-semesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak. 16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba még azon a napon. 17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 18 Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről, amelyre az Úr ládáját helyezték: ott van az a bét-semesi Jósua mezején mindmáig. 19 De megvert az Úr hetven bét-semesi embert, mert belenéztek az Úr ládájába, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr. 20 Azért ezt mondták a bét-semesiek: Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda? 21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…nagy csapással sújtotta a népet az Úr.”
Nem filiszteusok, hanem izráeliták haltak meg amiatt, hogy belenéztek Isten szövetségének ládájába. Több mint ötvenezer ember igen nagy veszteség! A gyászt, hogy elvitték a ládát, egy még nagyobb gyász követte. „Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt?” (20). Kirjat-Jeárímba viszik a ládát, csak ne maradjon tovább ott, Bét-Semesben. Vannak idők, amikor alig akad hely Istennek ebben a világban. Betlehemben nem akadt hely a megszületett Krisztusnak (Lk 2,7), tanítványainak Jézus azt mondja, nincs hová a fejét lehajtania (Mt 8,20), és tudjuk, hogy a bűnösök közé számlálták (Ézs 53,12). Hol van hát Isten helye ebben a világban? Van-e helye templomainkban, gyülekezeteinkben? Van-e hely számára a szívedben? A nagy csapásnak, ami az izráelitákat érte, nagy oka volt. Olyat tettek, amit megtiltott az Úr; a szent dolgok látásának halál az ára (4Móz 4,20). Sok keresztyén látni akar, nem pedig hinni, miközben tudjuk, hogy a hit „…a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Isten segít, és gyakran a szemünk elé teszi a világos jeleket. Korunk súlyos, nagy csapásai nagy jelek, akinek van szeme, látja! Ideje helyet készítenünk, trónt emelnünk a Békesség Fejedelmének, Jézusnak (Ézs 9,6) személyes életünkben!
Mt 14,34–36
402. dicséret