„Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem” Mt 15,1–9
1 Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: 2 Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. 3 Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? 4 Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” 5 Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni – 6 annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. 7 Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás: 8 „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. 9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem” (8). Az ajkunk szava hallatszik. Ha jó hangosan mondjuk, akár messzire is. Magyar ember „belül hordja a lelkét”: kifelé nem hallatszik, nem is látszik. Mennyei Atyánk viszont látja a rejtett dolgokat (Mt 6,4). Őrajta kívül még én tudhatom, hol is van a szívem. Közel az én Uramhoz, vagy...?
RÉ 180 RÉ21 461
Napi ének: fohász, könyörgés | 203 | Hozzád jövök, ó, Mesterem
„Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az Úrhoz…” 1Sám 7
1 Ekkor elmentek a kirjat-jeárímiak, elvitték az Úr ládáját, és bevitték Abínádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze az Úr ládáját. 2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárímba került, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után. 3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat! Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. 4 Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és az Astartékat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. 5 Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az Úrhoz. 6 Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az Úr előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiai között Micpában. 7 Amikor azonban meghallották a filiszteusok, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpában, fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Meghallották ezt Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, 8 és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az Úrhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! 9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az Úrnak. És Sámuel az Úrhoz kiáltott Izráelért, az Úr pedig meghallgatta. 10 Mialatt Sámuel az égőáldozattal foglalatoskodott, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, akik úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. 11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözőbe vették a filiszteusokat, és vágták őket csaknem egészen Bét-Kárig. 12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig! 13 Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére, mert az Úr keze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében. 14 Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között. 15 Sámuel egész életében Izráel bírája volt. 16 Évről évre körbejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. 17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az Úrnak.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az Úrhoz…”
Már 20 éve béke van Kirjat-Jeárímban, de a filiszteusoktól való félelem miatt „…Izráel egész háza sóhajtozott…” (2). Sámuel megtérésre hívta a népet Micpába, és az egész nép bűnvallást tett az Úr előtt. Kidobálták és összetörték bálványaikat, böjtöltek, és kiöntötték a szívüket az Úrnak. Isten soha nem hagyja válasz nélkül, aki hozzá közeledik (Jak 4,8). Aki tiszta szívvel keresi őt, aki tőle kér, aki hozzá könyörög, aki egyedül az Úrnál zörget, annak ő maga válaszol. Miközben Sámuel imádkozott, Isten mennydörgésben adta tudtul az ellenségnek, hogy Izráel mellett áll. A filiszteusok nemcsak megfutamodtak, de az általuk megszállt városokat is hátrahagyták, Isten népe pedig visszavehette azokat. Amíg meg nem tisztítjuk életünket, reménykedhetünk ugyan, hogy békességben fogunk élni, de szüntelen retteghetünk az ellenség ostromaitól. Sátán nem szunnyad. Olyan ellenség, aki szüntelen prédákat keres. Könnyen azzá válunk, ha nem tesszük meg, amit akkor Izráel. Jézus legyőzte Sátán erejét, de nem adhatunk helyet az életünkben más isteneknek. Dobáljuk ki azokat, amik nem istenek, tartsunk böjtöt, és öntsük ki a szívünket az Úrnak, hogy átélhessük azt a győzelmet, amit ő vívott meg helyettünk, elnyerhessük azt a békességet, amiért ő adta az életét!
Mt 15,1–9
180. dicséret