„...a szívből származnak a gonosz gondolatok...” Mt 15,10–20
10 Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg! 11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. 12 Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet? 13 Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 14 Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. 15 Péter ekkor ezt kérte: Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot! 16 Ő pedig így szólt: Még mindig értetlenek vagytok? 17 Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? 18 Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások. 20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„...a szívből származnak a gonosz gondolatok...” (19). Gyakran mondjuk: „ami a szívemen, az a számon”. Ilyenkor azt gondolom, ettől mentsen meg a Mindenható... Jézus kortársai – a sokaság is, a farizeusok is – a „testi” tisztaság fontosságát hangoztatták. (Járványidőszakban annak is megnő az értéke.) Jézus a lelki tisztaságról, a szív tisztaságáról, a szív megtisztításáról beszélt. A bűn „járványának” idején (a bűneset óta mindig) erre van nagyobb szükségünk.
RÉ 12 RÉ21 12
Zsoltárdicséret | 181 | Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
„Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!” 1Sám 8
1 Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá. 2 Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak. 3 Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot. 4 Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! 6 Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz. 7 Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk. 8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak. 9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük. 10 Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11 Ez lesz a királynak a joga – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt. 12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. 13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 14 Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja. 15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja. 16 Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. 17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. 18 Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr. 19 A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni. Ezt mondták: Nem! Legyen csak király fölöttünk! 20 Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat! 21 Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak. 22 Az Úr pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráelieknek: Menjen mindenki a maga városába!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!”
Nehezek azok a beszélgetések, amikor elfogynak az érvek, miközben tudjuk, vesztébe rohan, akinek az érdekében szólunk. Sámuel mindent Isten elé visz, amikor látja, mennyire eltökélték magukat a nép vezetői amellett, hogy „adj nekünk királyt…” (6). Miután elsorolta, ami a király uralmával együtt jár, és előrevetíti, hogy segítségért fognak kiáltani az Úrhoz a király miatt, a nép újra azt mondja: „Legyen csak király fölöttünk! Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép…” (19–20). Van, amikor annyira megkötjük magunkat egy elképzelésben, döntésben vagy akaratunk végrehajtásában, hogy lehetetlen kimozdítani állapotunkból – akkor is, ha már magunk is látjuk, másként kellett volna. Mit is akar Izráel? Királyt, mert a többi népnek is van: „…bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk és vezesse harcainkat” (22). Kik akarják ezt? Azok, akiknek méltányos és igaz bírájuk van (Ézs 11,4), az Úr, aki felhő- és tűzoszlopban előttük járt, aki nemcsak vezette harcaikat, hanem harcolt értük, és győzött ellenségeik felett. Sámuel nem akarja ezt a cserét. Isten azonban újra szól: „Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!” Isten nem indokol mással, csak azzal: „…engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk”(7). Számos élethelyzetben maradunk magyarázat nélkül, és meg kell tennünk, amit Isten mond. Az ő akarata pedig jó, kedves és tökéletes (Róm 12,2), ha mi ezt nem látjuk is.
Mt 15,10–20
- zsoltár