„Ekkor igen elszomorodtak.” Mt 17,22–23
22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23 és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak.
Bibliaolvasó kalauz – Futó Zoltán
Mi a csodákat tevő, győztes Krisztust szeretjük, várjuk, és kétségbeesünk, ha Isten a „csend”, a szenvedés idejét hozza el. Nehéz elfogadnunk, hogy amint Jézus, úgy az Egyház életében is van idő, amikor „emberek kezébe adatik...” De Krisztus feltámadt! Élnünk kell azzal a reménységgel, hogy feltámadt Krisztusunk van! Övé a hatalom mennyen és földön. Ne ess kétségbe, hanem higgy, és imádd dicsőséges Krisztusodat!
RÉ 183 RÉ21 268
Napi ének: könyörgés, fohász | 456 | Győzhetetlen én kőszálom
„…elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába.” 1Sám 15, 10–35
10 Akkor így szólt az Úr igéje Sámuelhez: 11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt. 12 Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 13 Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te! Teljesítettem, amit megparancsolt az Úr. 14 Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? 15 Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a juhok és a marhák legjavát, hogy Istenednek, az Úrnak áldozza. De a többit kiirtottuk. 16 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hallgass! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem ma éjjel az Úr. Saul így felelt: Beszélj! 17 Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává az Úr. 18 Azután ezzel a megbízással küldött utadra az Úr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! 19 Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr? 20 Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az Úr szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az Úr: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21 A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban. 22 Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az Úr igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király! 24 Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. 25 De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt! 26 Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úr igéjét, az Úr pedig elvetett téged, és nem maradsz tovább Izráel királya. 27 Ezzel Sámuel sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy az leszakadt. 28 Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az Úr a mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. 29 Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon. 30 Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Istened, az Úr előtt! 31 Ekkor megfordult Sámuel, követte Sault, és Saul leborult az Úr előtt. 32 Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát! Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Bizonyára elkerült a keserű halál! 33 De Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban. 34 Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába. 35 Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig; de bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta az Úr, hogy Sault Izráel királyává tette.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába.”
Különváltak az utak. Sámuel és Saul nem tudott tovább egy úton járni. Egyikük végsőkig engedelmes az Úrnak, másikuk megtanulta az engedelmesség látszatának fenntartását. Saul nyájas szavakkal köszönti a prófétát, de akinek a füle Isten határozott szavához szokott, azt nem lehet ezzel megtéveszteni. Sámuel súlyos igazságokat mond, de Saul még reménykedik: „…jöjj vissza velem, hogy leboruljunk az Úr előtt!” (25). A nép miatt, a királyság miatt visszatér Sámuel Saullal együtt, de csak azért, hogy helyreállítsa Isten igazságát, és elvégezze azt, amit Saul nem tett meg (33). Ezek után Sámuel nem mehetett egy úton azzal, aki megvetette Isten szavát. Kivel jársz egy úton? Megtéveszthetnek-e téged a látszatok? Nagyon nehéz időket él ma az egyház, mert egyre keskenyebb Krisztus útja. Megalkuszunk, kompromisszumokat kötünk, de amikor olyan árakat fizettünk meg, amit nem Isten akart, akkor el kell viselnünk a veszteségeket. Aki megveti Isten Igéjét, azt Isten is elveti (23). Sámuel azt mondta, lehetetlen, hogy ne imádkozzék tovább a népéért, és ne tanítsa őket továbbra is. Az értünk könyörgő Krisztusban bízzunk, és hozzá esedezzünk önmagunkért és a ránk bízottakért, és tanuljuk meg tőle az engedelmességet (1Pét 4,17).
Mt 17,22–23
183. dicséret