„...A ti mesteretek nem fizet adót?" Mt 17,24-27
24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? 25 De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? 26 Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!
Bibliaolvasó kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Milyen nehezen tudunk lemondani a családban és más közösségekben is a kiváltságainkról! Jézus nyíltan beszélt kiváltságos helyzetéről, de le tudott mondani róla, a békesség és a jó rend érdekében. Nem okozott felháborodást, mert Istent dicsőítette, és Istentől várta a gondviselést. Hisszük-e, hogy Isten üdvözítő, gondviselő kegyelme az igazi kiváltságunk? Ha ezt hisszük, alázatosak tudunk maradni akkor is, ha megkérdőjelezik földi jogainkat, kiváltságainkat.
RÉ 461 RÉ21 760
Napi ének: könyörgés, hitvallás | 755 | A keresztfához megyek
„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1 Sám 16
1 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! 2 Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. – Ha meghallja Saul, megöl engem. De az Úr ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd ezt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 3 Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4 Sámuel úgy is tett, ahogyan megmondta neki az Úr. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal – felelte. – Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Elíábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent, aki most itt áll az Úr előtt. 7 De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. 8 Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 10 Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(7) „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16)
A mai ember nagy jelentőséget tulajdonít a maga tapasztalatainak, amelyeket maga lát és hall, és azoknak a következtetéseknek, amelyeket azok alapján levon, a saját maga véleményének, amelyet azok alapján kialakít. Ez persze nem baj, de amikor ítéletet alkotunk, jó azt is belátni, hogy mi a legtöbbször csak azt látjuk, ami a „szemünk előtt van”, sőt, néha csak azt, amit mutatnak, sőt, amit láttatnak nekünk.
Jó tisztában lennünk azzal, hogy a világról, a másik emberről, sőt, akár magunkról szerezhető tapasztalataink „tükör általiak”, korlátozottak. Az Ige ma először erre emlékeztet minket: ne gondold mindentudónak magadat, a valóságnak sok olyan szelete van, amely rejtve van előtted. Isten előtt azonban semmi nincsen rejtve. Ő pedig nyitogatja a szemünket arra, hogy túllássunk azon, ami a szemünk előtt van.
Lássunk túl a másik ember mogorvaságán, vegyük észre mögötte a ránehezedő nyomást, az elfojtott küzdelmeket! Lássunk túl a másik ember közönyén, érzékeljük mögötte múltbeli csalódásait, kiábrándultságait. Lássunk túl a másik cinizmusán, érezzük meg mögötte a sebzettséget, ami okozza. De lássunk túl a másik önfeledt fesztelenségén, lazaságán is: lehet, hogy felelőtlen könnyelműség van mögötte. Ne ítéljünk gyorsan, ne ítéljünk a látszatok alapján, kérjük Isten Szentlelkét, tárja fel nekünk is azt, ami a szívben van.