„…ilyeneké a mennyek országa” Mt 19,13–15
13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. 15 Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„…ilyeneké a mennyek országa” (14). Jézus a gyermekeket példaként állítja elénk. Sok mindent elvesztettünk, miközben felnőttünk. Az „ártatlanságunkat”, a bizalmunkat, a feltétlen hitünket szüleinkben és Istenben, az elfogadás képességét. De a legsúlyosabb változás szívünk megkeményedése. Azt a kemény kérget csak a megtérés és a Lélekkel való betöltekezés oldhatja fel!
RÉ 469 RÉ21 724
Bűnbánati zsoltár | 151 | Hatalmas Isten, nagy haragodban
„Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér…” 1Sám 21
1 Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. 2 Dávid Ahímelek paphoz ment Nóbba. Ahímelek remegve ment Dávid elé, és ezt kérdezte tőle: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? 3 Dávid ezt felelte Ahímelek papnak: A király megbízásában járok, de azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amivel megbízott. A legényeket is ezért rendeltem máshová. 4 Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! 5 A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. 6 Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy ideje. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de a testük meg van szentelve. 7 Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az Úr színe elől, és frissen sült kenyeret tesznek oda, ha amazt elvették. 8 Saul egyik udvari embere, név szerint az edómi Dóég azon a napon éppen ott volt, mert el volt különítve az Úr színe előtt. Ő volt Saul pásztorainak a felügyelője. 9 Dávid azután megkérdezte Ahímelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király megbízatása. 10 A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit te vágtál le az Élá-völgyben, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide! 11 Dávid még aznap elindult, és Saul elől Ákíshoz, Gát királyához menekült. 12 Ákísnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! 13 Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, nagyon félni kezdett Ákístól, Gát királyától. 14 Félkegyelműnek tettette hát magát előttük, és amikor köztük volt, úgy viselkedett, mint egy eszelős: firkálgatott az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. 15 Akkor ezt mondta Ákís az udvari embereinek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? 16 Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(7) „Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér…” (1Sám 21,1–16)
Ennek az ószövetségi jelenetnek megkülönböztetett jelentőséget ad, hogy maga Jézus hivatkozik rá, hogy kortársait és bennünket is valamire megtanítson (Mt 12,1–8; Mk 2,23–28; Lk 6,1–5).
Egy szombati napon tanítványaival gabonamezőn halad át, éhes csapata pedig tépked a kalászokból, és eszik belőlük. Farizeusok veszik észre a jelenetet, és mivel a kalásztépés szombaton tiltott munkának számított, felelősségre vonják Jézust: utasítsa rendre a tanítványait. Ekkor idézi fel Jézus, hogy a Saul elől a nóbi szentélybe menekülő Dávidnak és kiéhezett csapatának hogyan adták oda a papok – másuk nem lévén – az istentiszteleti célokra felszentelt kenyereket, hogy éhségüket csillapíthassák.
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27) – összegzi Jézus üzenetét. Isten ügye az ember. Szent idők, helyek, szokások, tettek nem önmagukért vannak, hanem hogy a javunkra váljanak. A hit külsőségei nem célok, hanem eszközök, hogy általuk az emberi élet jobb és több lehessen.