„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked” Mt 20,1–16
1 Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk? 16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked” (14). Ez a példázat nem az egyház társadalmi tanítása. Jézus arra int, hogy a tanítványság nem bérelt hely a busás túlvilági kompenzációra, amelynek édes ígérete mögül kéjesen „lehitetlenezhetjük” azokat, akiket Isten még nem fogadott a szolgálatába. A mi dolgunk az imádság és a hiteles tanúságtétel, hogy ők is a szőlőbe találjanak.
RÉ 272 RÉ21 744
Könyörgés böjti időben | 473 | Jöjj, szabadíts meg
„Dávid ismét megkérdezte az Urat.” 1Sám 23,1–12
1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket. 2 Ekkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek, és megverjem a filiszteusokat? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát! 3 De az emberei ezt mondták Dávidnak: Még itt, Júdában is félünk! Csakugyan menjünk el Keílába, a filiszteusok csapatai ellen? 4 Dávid ismét megkérdezte az Urat. Az Úr pedig így válaszolt neki: Indulj, és menj el Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcba szállt a filiszteusokkal, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. Így szabadította fel Dávid Keíla lakóit. 6 Amikor Ebjátár, Ahímelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte. 7 Ezután jelentették Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy egy kapuval és zárral felszerelt városba ment. 8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt. 9 Dávid azonban megtudta, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot! 10 Majd ezt mondta Dávid: Uram, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost. 11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? Uram, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az Úr így felelt: Idejön. 12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az Úr így felelt: Kiszolgáltatnak.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(4) „Dávid ismét megkérdezte az Urat.” (1Sám 23,1–12)
Isten Dáviddal van. Ahhoz, hogy Dávid ereje menekülésében is növekedjen, hogy egyre több ember fogadja el őt vezetőjének, ismerje fel benne Isten elrendeltjét, egy másik fontos tényezőt is figyelembe kell vennünk: mégpedig azt, hogy Dávid is Istennel van.
Az egyik meghatározó különbség közte és Saul között, hogy míg Saul a maga feje után megy, semmibe veszi Isten vele és országával kapcsolatos akaratát, addig Dávid Isten szándékát keresi. A mai történetben is háromszor tudakolja meg azt. Isten küldi a filiszteusok által szorongatott város, Keíla felszabadítására. Amikor az emberei megkérdőjelezik, hogy ez jó ötlet-e, Dávid megint Istenhez fordul, tőle kér és kap megerősítést. Végül pedig amikor elhagyja Keílát, azt is Isten tanácsára teszi.
Saul azt hiszi, hogy a körülményekből kiolvashatja Isten akaratát: „Kezembe adta őt az Isten” (7). – Szerinte Dávid rosszul döntött, amikor a nyílt terep helyett egy zárt városba vette be magát. De Saul taktikázása emberi okoskodásán, és nem Isten vezetésén alapul. Milyen jó is ügyeinkben Isten akaratát keresni, kutatni, és reménység szerint meghallani: csak ez vezet győzelemre.