„Nem tudjátok, mit kértek” Mt 20,20 –28
20 Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. 21 Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. 22 Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. 23 Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. 24 Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. 25 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. 26 De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. 28 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Nem tudjátok, mit kértek” (22). Sem azt nem tudják, hogy mi kérésük közvetlen következménye, sem azt, hogy milyen veszéllyel jár, ha gondolataik és vágyaik a kérésük irányába fordulnak. Nem tudják, hogy Jézus mellett lenni előbb a kereszthordozás szenvedésének fokozott vállalását is jelenti. Nem tudják, hogy a jövendő dicsőségről való ábrándozás meggyengíti a kapcsolatot társaikkal, de még inkább a kicsiket és erőtleneket szolgáló Isten Fiával. Mi vajon tudjuk ezt?
RÉ 27 RÉ21 27 • IÉ Mt 26,36–46 • Zsolt 27
Himnusz böjti időben | 464 | Ó, mi kegyelmes Krisztusunk
„Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled.” 1Sám 24
1 Ezután elvonult onnan Dávid, és Én-Gedí sziklavárában tartózkodott. 2 Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Én-Gedí pusztájában van. 3 Maga mellé vett Saul egész Izráelből háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zerge-szikláknál. 4 Amikor az út menti juhaklokhoz ért, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét elvégezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legmélyén tartózkodott. 5 Akkor az emberei ezt mondták Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6 Dávidnak azonban megesett rajta a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7 és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek rá, hiszen az Úr fölkentje ő! 8 Így fékezte meg Dávid az embereit, és nem engedte, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig kiment a barlangból, és útjára indult. 9 Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és Saul után kiáltott: Uram, királyom! Saul ekkor hátratekintett, Dávid pedig arccal a földig hajolt, és leborult előtte. 10 Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz olyanok szavára, akik azt állítják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11 Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő. 12 Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te a vesztemre törsz, hogy elvedd az életemet. 13 Az Úr tegyen igazságot köztünk, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet. 14 Ahogy az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól ered a gonoszság. Nem emelek hát kezet rád! 15 Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? 16 Legyen azért az Úr a bíró, és tegyen igazságot közöttünk! Vizsgálja meg és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben! 17 Miután Dávid mindezeket elmondta Saulnak, megkérdezte Saul: A te hangod ez, Dávid fiam? És Saul hangosan sírni kezdett. 18 Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. 19 Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: az Úr a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. 20 Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem! 21 Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és te teszed majd Izráel királyságát maradandóvá. 22 Esküdj meg most az Úrra, hogy ha meghalok, nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet a nemzetségemből! 23 Dávid megesküdött Saulnak. Saul akkor hazament, Dávid pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(18) „Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled.” (1Sám 24,1–23)
Dávid sem tökéletes, tele van emberi bűnökkel. Mégis, nemegyszer csillan meg rajta valami az eljövendő újszövetségi, krisztusi ember fényéből. Ez a fény még halálos ellenségét, Sault is elgondolkodásra készteti, arra indítja, hogy kikerüljön elvakultságából.
Dávid ugyanis itt megszakítja a bosszú és bűn – emberi logikával mindig igazolható – láncolatát. Könnyedén megölhetné a barlangjába rejtőzködő Sault. Társai sarkallják is erre. Még Istenre is hivatkoznak: mi lenne egyértelműbb jele Isten gondviselésének, mint hogy a főellenséget tálcán kínálja fel Dávidnak? Dávid azonban tudja, Isten nem így munkálkodik. Emberi számítás van benne vagy remény, hogy Sault egy jó tett, egy neki tett gesztus talán letérítheti a rossz útról?
A motivációk homályosak, de a tettek beszédesek. Dávid itt tud igazabb lenni, a rosszért nem rosszal fizetni (1Thessz 5,15; Róm 12,17), a bűn láncolatát megállítani. Mi hagyjuk-e, hogy minket is késszé tegyen erre Isten kegyelme?