előző nap következő nap

„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" Mt 22,15–22

15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. 16 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? 18 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? 19 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 21 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán

A farizeusoknál lévő római Tibériusz-dénár (19) – kultikus tisztátalansága miatt – önmagában is leleplező volt. Egyik felén a császár arcképe volt látható (20). Majd Jézus megfordította, s ott a császár anyjának képét a Pontifex Maximus (főpap) felirat öleli körül (21b). Isten olykor épp abban leplez le minket, amiben a legvédettebbnek érezzük magunkat.

RÉ 173 RÉ21 214

Bűnbánati zsoltár | 163 | Ne szállj perbe énvelem

„Így halt meg Saul azon napon…” 1Sám 31

1 Eközben a filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok elől. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. 2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abínádábot és Malkísúát, Saul fiait. 3 Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, 4 ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 5 Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. 6 Így halt meg Saul azon napon, vele együtt a három fia, a fegyverhordozója meg az összes embere. 7 Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körbeküldték a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 10 Fegyverzetét az Astarte templomában helyezték el, holttestét pedig kiakasztották Bét-Seán várfalára. 11 Amikor azonban meghallották Jábés-Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12 harcosaik elindultak, egész éjjel meneteltek, és leszedték Saulnak és fiainak a holttestét Bét-Seán várfaláról. Hazamentek Jábésba, és ott elégették azokat. 13 Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették a jábési tamariszkuszfa alatt, majd hétnapos böjtöt tartottak.

Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata

(6) „Így halt meg Saul azon napon…” (1Sám 31,1–13)

Végjáték. Miközben Dávid fényes győzelmet arat az amálekiták felett, Saul is vívja a maga harcát a filiszteusokkal. Dávid győzedelmes, Saul viszont alulmarad. Veresége betetőzi azt a tragikus utat, amelyen engedetlenségének, önzésének és hatalomvágyának elvakultságában végigment. Nem adatik meg neki a hősi halál. Mindenképpen el akarja kerülni a fogságba kerülést, amikor pedig már nem lát kiutat a megmenekedésre, fegyverhordozójával akarja leszúratni magát. Ám ő ezt nem hajlandó megtenni. Végül Saul önkezével vet véget életének.

Több történetből láthattuk, hogyan harcol Saulban az életet igenlő és az embert romboló hatalom. Volt, amikor úgy látszott, van esélye, hogy az első győzzön (1Sám 26,1–25). Végül az utóbbi győzött rajta, visszafordíthatatlanul. Tragikus sors az övé: Istennel való szembefordulása, önszeretete először indulatosságba, haragba (1Sám 20,33), majd félelembe, levertségbe sodorja (1Sám 28,5), babonás tettekre sarkallja, az út vége pedig az öngyilkosság.

Mi talán nem kerülhetünk bele ilyen spirálba? Adja Isten, hogy hullámvölgyeinkben tudjuk kérni az ő feleszméltető, önszeretetünket leleplező, megmentő erejét!