„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké." Mt 22,23–33
23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” 25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? 29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán
Amikor kilépünk e térbe és időbe szorított világból, minden megváltozik: a testünk, a szeretetünk, a vágyaink, a kapcsolataink (30). Alig felfogható az örök élet tanítása (33). Pedig keresztyénként innen érdemes felépíteni a jelenünket, és értelmezni a múltunkat (29). Egyetlen lehetőségünk, hogy Isten az élőké (32).
RÉ 352 RÉ21 506
Zsoltárdicséret | 187 | Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok
„Magadnak köszönheted, hogy így jártál…” 2Sám 1,1–16
1 Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. 3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4 Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is. 5 Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak. 7 Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8 Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 10 Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak. 11 Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el. 13 Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia. 14 Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?! 15 Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt. 16 Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(16) „Magadnak köszönheted, hogy így jártál…” (2Sám 1, 1–16)
Mai gondolkodásunk számára idegen és kegyetlen a mai igében lejátszódó eseménysor. Dávid fényes győzelme után két nappal szomorú hírt kap. Izrael csatát vesztett a filiszteusoktól, elhunyt Dávid barátja, Jonátán, és üldözője Saul is. A hírvivő ráadásul – aki talán nem is sejti, hogy ez elmúlt napok fényében milyen rosszul csenghetett amálekita származása – azzal kérkedik, hogy ő maga végezte el a kegyelemdöfést Saulon. Hazugságával akart érdemeket szerezni Dávidnál. Rosszul kalkulál. Dávid felháborodik az arcátlanságon: hogyan is kérkedhet valaki azzal, hogy kezet emel az Úr felkentjére? Ő ezt többször megtehette volna, de nem tette meg. Elvetettségében is tiszteletben tartotta a Saul fölötti isteni oltalmazó jelet. Dávid gyászos felindultságában megöleti a hírvivőt. Nem tudhatunk igazságot tenni ebben a barbár eseménysorozatban.
Amit azonban a történetből mai szemmel is megláthatunk, hogy nem Istennek tetsző az, amikor valaki más szerencsétlenségén, baján, nyomorán akar nyerészkedni, amikor valaki más rosszindulataira, szándékára apellálva a maga előmenetelét akarja előmozdítani. „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (2Tim 2,5).