„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mt 22,34–40
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán
Vajon hogyan szeretheti Istent az, aki magát nem tudja? Pedig a kettő elválaszthatatlan egymástól (40). Vajon mi lehet az oka, hogy önmagunk mélyebb megismerésének és belső világunk elfogadásának hiányát az istenszeretet narratívájában próbáljuk súlytalanítani? Milyen nagy szabadság, amikor az ember képessé válik arra, hogy elfogadja saját magát Isten alkotásaként úgy, ahogy van, hiszen így tudja majd szeretni a felebarátot – és talán egyszer majd Istent is.
RÉ 78 RÉ21 78
Könyörgés böjti időben | 487 | Ó, áldandó Szentháromság
„Jaj, elestek hőseink a harcban!” 2Sám 1,17–27
17 Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében: 19 Izráel ékessége elesett halmaidon! Jaj, hogy elhullottak a hősök! 20 Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin; ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai! 21 Gilbóa hegyei, halottak mezeje! Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik többé olajjal. 22 Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen. 23 Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. 24 Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette. 25 Jaj, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra! 26 Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. 27 Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(25) „Jaj, elestek hőseink a harcban!” (2Sám 1,17–27)
Saulnak nem adatott meg a hősi halál, Dávid most mégis hősi énekbe foglalja emlékét. Az ének azonban nem is Saulról, hanem inkább Dávidról mint Isten emberéről szól. Az ő őszinte gyászáról nemcsak a barát Jónátán, hanem egykori példaképe, királyi ideálja Saul kapcsán is. Az ő megbocsátásra való hajlandóságáról, amely annak az embernek a sajátja, aki tudja, hogy neki is sokat engedtek már el (Lk 7,43). Semmiképpen nem a beteljesedett bosszú elégtételének érzése csendül ki ebből az énekből, hanem egy jobb sorsra érdemes ember tragédiája miatt érzett szomorúsága. Ő ismerte Sault fénykorában, látta az ő útját lefelé, egészen dicstelen haláláig. Mégsem káröröm van benne, hanem szánakozás az ember iránt, aki tudná, mi a jó, de annak véghezvitelét mégsem találja (Róm 7,18). Meglátja az életére törő Saulban is az örök emberit, annak minden áldásával és átkával együtt. Bár ő volt Saul végzetes viselkedésének egyik nagy kárvallottja, mégsem tör pálcát felette, „nem ül a csúfolók székébe” (Zsolt 1).
Megelőlegezi a jézusi ember követelményét: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket…” (Mt 5,44). Csak Isten Lelke által lehetséges ez annak, akinek ezt ő adja.