„Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet.” Mt 24,3–14
3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének? 4 Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. 6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. 7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. 8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. 10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. 11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. 12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. 13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila
Jézusnak van elkülönített ideje tanítványai számára (3). Milyen kérdéssel kerested meg a számodra, számotokra fenntartott időben? A gonoszság és a szeretet nem fér meg egymással. Egyik kiszorítja a másikat. Kik azok, akik bűneire „mentségként” hozod fel, hogy vannak jó dolgai is, és más még nála is rosszabb? Miért teszel így? Milyen összefüggésben van ez Jézus állításával (12)?
RÉ 380 RÉ21 581
Könyörgés böjti időben | 469 | Vedd el Úr Isten, rólunk haragodat
„…mert vele volt az Úr…” 2Sám 5,1–16
1 Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! 2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! 3 Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. 4 Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. 5 Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. 6 A király pedig embereivel együtt fölvonult Jeruzsálem alá az országban lakó jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba! 9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid, a Milló-erődtől fogva befelé. 10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene. 11 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak. 12 Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára. 13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodfeleségeket és feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 15 Jibhár, Elísúa, Nefeg és Jáfía, 16 Elísámá, Eljádá és Elífelet.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(10) „…mert vele volt az Úr…” (2Sám 5,1–15)
A révbe érés pillanatai. Dávid hosszú küzdelmek, megpróbáltatások, üldöztetések, az ő és szerettei életét megannyiszor fenyegető veszedelmek után végre fogadhatja egész Izráel hódolatát. Ísbóset halála után megjelennek nála a zsidó törzsek vezetői, és elismerik őt egyedüli királyuknak. A juhok pásztorából a nép pásztora lesz (2). A frissen felkent király egy újabb gyors sikerrel ünnepli meg felkenetését: új fővárost szerez népének, Jeruzsálemet (6–9). Elismerés gyanánt a szomszédos középhatalom, Tírusz királya Hírám küld békeköveteket és gazdag ajándékokat hozzá (11). A háború, a harcok helyett építkezésbe kezdhet városában – újonnan született gyermekei között már ott van a dicsőséges utód, Salamon neve is (14).
Dávid korábban a kevésen volt hű, most pedig beteljesednek rajta Isten ígéretei. „Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene” (10) – summázza a történéseket a szentíró. De ami fontosabb, Dávid felfogja, hogy nem magának, hanem Istennek köszönheti sikereit: „Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben” (12).
Adja Isten, hogy a kevésen is hűnek maradva tudjuk várni Isten szabadítását. Ismerjük fel és el, nincs boldogság és megelégedettség, csak őáltala.