előző nap következő nap

„Imádkozzatok, hogy ne kelljen /.../ menekülnötök.” Mt 24,15–22

15 Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –, 16 akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. 22 Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila

Ha a társadalomban vannak kiválasztottak, kedvezményezettek, kiváltságosok, és a sokak világnézetére hatással levő evolúció a „kiválasztódásra” épül, akkor miért akadunk fenn azon, hogy vannak Isten által kiválasztottak? Milyen bibliai igazságot ír felül számodra a korszellem, amire a „Jézus biztosan nem viselkedett így”, ez „számomra elfogadhatatlan” és „én akkor is másképp hiszem” gondolatok utalnak. Van Isteni kiválasztás – de csak Krisztusban. Általa váltott meg, érte fogadott el, benne ajándékozott meg, csak ővele együtt lehet elrejtve életünk Istenben. Ne elmélkedj a kiválasztásról, hanem élj belőle: higgy Jézusban.

RÉ 258 RÉ21 160

Nagyheti ének | 485 | Jézus, világ megváltója

„…akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr…” 2Sám 5,17–25

17 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. 18 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. 19 Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe adom a filiszteusokat! 20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az Úr ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáím-völgyet. 23 Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük! 24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a Gézerbe vezető útig.

Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata

(24) „…akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr…” (2Sám 5,17–25)

Az Istennel élt élet nem jelent problémamentes életet. Dávid révbe éréséről olvashattunk az előző napi Igében, most pedig mégis arról, hogy irigyei vannak beérkezettségének. A filiszteusok legutóbb fényes győzelmet arattak Saul és a zsidók felett. Gyors felvonulással most is elfoglalják a Dávid szülővárosa, Betlehem melletti termékeny völgyet. Van-e más válasz, mint ellenük menni? Dávid nem rögtön cselekszik, nem a maga feje után megy. Istent kérdezi. Kérdése már beszédes: „Kezembe adod-e őket?” (19). Ő már megtanulta ezt. Nincs siker, győzelem és előrejutás, csak Istentől. Isten felel: menj! Dávid megy és győz, de a győztes csatateret nem magáról nevezi el, hanem Istennek állít vele dicsőséget: „Áttört az Úr ellenségeimen, mint víz a gáton!” (20). A filiszteusok bálványszobraikat odahagyva menekülnek (21). Nemcsak hadaikon, de tehetetlen isteneiken is győzelmet arat Dávid.

A hívő ember élete nem mentes a nehézségektől. Mégis azok között tapasztaljuk meg leginkább Isten megsegítő erejét. Adja Isten, hogy a próbákon aratott győzelmek után ne tartsuk vissza tőle dicséretünket és hálánkat, neki tulajdonítsuk a dicsőséget!