„...az egyik felvétetik, a másik otthagyatik” Mt 24,36–44
36 Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. 37 Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41 két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! 43 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. 44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila
Jézus nem mindenki megmeneküléséről, hanem két lehetőségről beszél: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Miben segít(het) Noé története, hogy az ítélet ne sodorja el életedet? Gyűjtsd össze tanulságait, és beszéld meg másokkal.
RÉ 367 RÉ21 624
Zsoltár vasárnapra | 102 | Hallgasd meg, Uram, kérésem
„Nézd, én cédruspalotában lakom…” 2Sám 7,1–7
1 Amikor a király már palotában lakott, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr! 4 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: 5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda, az volt a hajlékom. 7 Amíg Izráel fiai között vándoroltam, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából?
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(2) „Nézd, én cédruspalotában lakom…” (2Sám 7,1–7)
Isten népe számára természetes volt, hogy szövetséges Uruk velük vándorolt a pusztában, és a szent sátrat mindig ott verték fel, ahol az övéket (2Móz 33,7–10). Amíg Dávid sátorban élt, ő sem ütközött meg azon, hogy az Úr lakóhelye is csak sátor. Most azonban letelepedett népének fővárosa van, ő pedig Sion sziklavárában, cédruspalotában lakik (2). Amikor ellenségeit legyőzve (1) arról gondolkodik, hogy a szövetség ládája részére kőből készült szentélyt épít, akkor maga Isten az, aki e szándékot meghiúsítja. Még aznap éjjel elküldi hozzá Nátán prófétát azzal az üzenettel, hogy a legjobb emberi szándék sem zárhatja a szabad Istent emberkéz által épített kőfalak közé (4–5). Még akkor sem, ha ez prófétai jóváhagyással történne (3). Tudjuk persze, hogy harminc évvel később mégis megépül a templom, és Isten népe ott járul majd az Úr színe elé (Zsolt 27,8), a Sionról várja az Úr áldását (Zsolt 128,5). Ennek ellenére halljuk meg a figyelmeztetést: ne tartozzunk azok közé, „akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tarthatják” (Jób 12,6)!