„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” Mt 24,45–51
45 Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – 49 és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; 50 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (46). Óriási felelősség terheli Jézusnak azt a munkatársát, akinek a rá bízottakról való gondoskodás a feladata. Családunk, munkatársaink, gyülekezetünk, baráti körünk tagjai különböző mértékben számítanak ránk. A ma emberének egyik súlyos tévedése, hogy következmények nélküli világban élünk. Nem igaz! Mindennek van következménye. Ha teljesíted a rád bízott feladatot, akkor mosolygó arcok, ha elhanyagolod a kötelességeidet, akkor pedig könnyes tekintetek vesznek körül. Adja Isten, hogy boldog szolgái lehessünk megváltó Urunknak!
RÉ 126 RÉ21 126 • IÉ Mk 10,35–45 • Zsolt 126
Passióének | 488 | Ó, ember, sirasd nagy bűnöd
Heti zsoltárének | 126 | Mikor a Siont az Isten
„Atyja leszek, és ő az én fiam lesz.” 2Sám 7,8–17
8 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 10 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 11 attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. 12 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 14 Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. 15 De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. 17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(14) „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz.” (2Sám 7,8–17)
Az egész Ószövetség legnapsugarasabb része e szakasz. Innen kapnak világosságot Isten egykori ígéretei, sok-sok zsoltár és valamennyi prófétai szó. Sőt, e sugárnyalábok bearanyozzák az Újszövetség lapjait is.
Dávid „házat” kívánt építeni az Úrnak, és íme, most ő kapja Nátán próféta útján az ígéretet, hogy az Úr épít neki „házat” (11), azaz örök időkig fennálló dinasztiát (16). Dávid élettörténete arra példa, hogy Isten népének életében minden „házépítés” kezdetén az Úr áll (vö. Zsolt 127,1). Dávidot úgyszólván a semmiből hozta elő: jelentéktelen pásztorfiúcskából lett Izráel királya (1Sám 16,11), aki népének nyugalmat és biztonságot hozott (10–11).
De mi lesz Dávid halála után (12)? Az Úr ígéretei ekkor lépnek majd életbe. Utódát (Salamont) Isten a „fiává fogadja”, és „atyja” lesz. Ő építi majd fel a templomot (13), és ha kell, az Úr „férfihoz illő bottal” (14b) fenyíti. Dávid reménysége nem az volt, hogy utóda nála különb ember lesz, hanem az, hogy Isten nem vonja meg tőle szeretetét (15). De eljön majd az idők teljességében az igazi utód, akit az Ószövetség kegyesei is csak a hit szemével láttak, akinek ez a neve: „Velünk az Isten” (Mt 1,23).
Isten népének pedig meg kell tanulnia, Ura nemcsak személyre szabott megbízásokat ad övéinek, hanem nemzedékeken átívelő feladatokkal is megbízza, amelyekben „más a vető, és más az arató” (Jn 4,37).