„Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Mt 25,1–13
1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. 2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 3 A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, 4 az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. 5 Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. 6 Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7 Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. 8 A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. 9 Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! 10 Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11 Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12 Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
„Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (13). A Biblia bizonyságtétele szerint vannak emberek, akik azért kerülnek bajba, mert Jézus visszajövetelével kapcsolatban rövid távra rendezkedtek be. Ennek az ellenkezője is megtörténhet: valaki azért jár pórul, mert úgy gondolja, hogy messze van még az a nap. Ennek a példázatnak a nagy tanulsága, hogy voltak, akik készen voltak a kritikus pillanatban, és voltak, akik nem. Én készen vagyok-e? Körülöttünk vannak – nem is kevesen –, akik kikészülnek, Jézus tanítása pedig egy másik alternatívát ad elénk: lehet elkészülni!
RÉ 366 RÉ21 618
Nagyheti ének | 496 | Felnézek rád, csodás kereszt
„…Uram! Senki sincs hozzád fogható…” 2Sám 7,18–29
18 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, Uram, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, Uram! 20 De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, Uram! 21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 24 Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, Uram, az Istenük lettél. 25 Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te, ó, Seregek Ura, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban, Uram, ó, Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(22) „…Uram! Senki sincs hozzád fogható…” (2Sám 7,18–29)
Az Ószövetség mélyéről száll felénk ez a csodálatos imádság. A szent sátor félhomályában imádkozó homlokán királyi diadém ragyog. Dávid ámulva tekint arra a kegyelemre, amely üstökösszerű pályáján idáig vezette. Vallomással kezdi, magasztalással folytatja, kéréssel zárja imáját. A Szentlélek a legcsodálatosabb „esztéta”.
Dávid megvallja méltatlan voltát, és ezt kérdezi: „Ki vagyok én…, hogy eljuttattál engem idáig” (18)? Megértette, múltja, és még inkább jövője Isten kezéből kapott ajándék, amelyet csak elfogadhat, mert a hála kifejezésére hiányoznak a szavak (19–21).
A neki adott ígéretek és az Izráel történetében végbe vitt szabadítások az Úr nagyságának, páratlan voltának kifejeződései (22–24).
Ezért szívből kéri: tegye az Úr valósággá a most kapott ígéreteket, áldja meg Dávid házát (25–29).
Akkor vagyunk a legnagyobbak, ha térden állunk Isten előtt. Soha nem vagyunk olyan gazdagok, mint amikor kegyelemért könyörgünk, és soha olyan erősek, mint amikor imádságra kulcsoljuk kezünket.