„...kinek-kinek a képessége szerint...” Mt 25,14–30
4 Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. 17 Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! 22 Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! 24 És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Csodálkozzunk rá arra, hogy milyen nagyvonalú a Gazda. Szolgáira bízza a vagyonát. Mégcsak nem is egyenlő mértékben történik az osztás, hanem „...kinek-kinek a képessége szerint...” (15). Micsoda bölcsesség! A Gazda pontosan tudja, hogy kire mennyit bízhat, ami nem terheli túl, a feladat nem nő a képességei fölé. Egyikőnk sem üres kézzel indult az életbe. Kaptunk képességeket, és ehhez mérten feladatokat is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az út egy pontján számot kell adnunk a ránk bízottakról.
RÉ 239 RÉ21 465
Nagyheti ének | 493 | Ó, Krisztus-fő, te, zúzott
„Így segítette meg az Úr Dávidot…” 2Sám 8
1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a filiszteusoktól Meteg-Ammát. 2 Megverte Móábot is. Lefektette a móábiakat a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 3 Megverte Dávid Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8 Dávid király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból. 9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezer egész haderejét, 10 elküldte Tóí a fiát, Jórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt. 11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: 12 amit az arámoktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az amálékiaktól és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt. 13 Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edómit. 14 Edómba is helyőrséget helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edómban, úgyhogy egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 15 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 16 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt. 17 Cádók, Ahítúb fia és Ahímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Szerájá pedig a kancellár. 18 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt; Dávid fiai is papok voltak.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(6) „Így segítette meg az Úr Dávidot…” (2Sám 8)
Dávid király hódításainak listáját olvasva korunk történésze jó okkal emlegethetné Dávid zsenialitását, aki az ókori világ két nagyhatalma (Egyiptom és Asszíria) között tekintélyes birodalmat hozott létre. A szentíró olvasata azonban egészen más. Dávid hadi sikerei, amelyeket már kortársai is Isten csodájának tekintettek, a szentíró szemében az Úr üdvösséget teremtő segítségének a jelei és bizonyságai: „Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment” (6 és 14). Mert az Úr örökre odakötötte magát a Dávid házához, szabadításait pedig népéért teszi.
Dávid háborúira természetesen nemcsak Isten győzelmes segítsége a jellemző, hanem a véres erőszak, a hadijog kegyetlen érvényesítése is (2). Dávid uralmának végső célja mégis az, hogy belső rendet teremtsen, „jogot és igazságot” szolgáltasson a népnek (15). E „jog és igazság” valódi célja az, hogy Isten – a népének adott törvénye segítségével – szoros közösségbe vonja Izráelt önmagával. Ez illik Izráelhez. Nem a más népek leigázása, hanem hogy Isten iránti engedelmességben élje az életét.
Dávid nagybirodalma még a maga nagyon emberi mivoltában is a végső célra, Isten Jézus Krisztusban meghirdetett országára mutat (Mt 4,17; 5,3).