„Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” Mt 25,31–46
31 Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32 Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. 34 Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. 35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. 41 Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45 Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Lesz egy olyan időszak, amikor egyértelművé válnak a dolgok, és kiderül, kik is vagyunk valójában. Félreértés ne legyen: lesz ítélet! Minden azon múlik majd, hogy milyen mértékben valósult meg a gyakorlatban az, amit elméletben olyan nagyszerűen tudunk. Megtetted-e a bajbajutott, nélkülöző, hiányt szenvedő felebarát felé azt, amit megtehettél volna? Mindennek van következménye!
RÉ 364 RÉ21 621
Nagyheti ének | 487 | Ha a keresztre néz szemem
„… én hűséggel tartozom neked apádért…” 2Sám 9
1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívatták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammíél fiának, Mákírnak a házában. 5 Akkor üzent érte Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammíél fiának a házából. 6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefíbóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arccal a földig hajolt, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefíbóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. 8 Ekkor Mefíbóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál? Hiszen én olyan vagyok, mint egy döglött kutya! 9 Ezután hívatta a király Cíbát, Saul szolgáját, és ezt mondta neki: Amije csak volt Saulnak és egész háza népének, mindent urad fiának adtam. 10 Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fia házának. Mefíbóset azonban, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 11 Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefíbóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, akár egy herceg! – mondta Dávid. 12 Volt Mefíbósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefíbóset szolgái voltak. 13 Maga Mefíbóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Ő mindkét lábára sánta volt.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(7) „… én hűséggel tartozom neked apádért…” (2Sám 9)
Saul király fiának, Jónátánnak a halála óta mintegy húsz év telt el. Dávid mégsem feledkezik meg a barátjával kötött hűségesküjéről, mely szerint kölcsönösen gondoskodnak majd egymás utódairól (vö. 1Sám 20,42). Hatalmának csúcsán most beváltja ezt az ígéretét, és a Jónátánnal ápolt baráti kapcsolatot kiterjeszti annak egyetlen, életben maradt fiára, Mefíbósetre is. A Saul-ház szolgája, Cíbá által felkutatott Mefíbóset – egy gyermekkori baleset következtében (2Sám 4,4) – mindkét lábára béna (3 és 13). Dávid az izráeli jognak megfelelően úgy rendelkezik, hogy Mefíbóset, mint egyetlen, jogos örökös (apja, Jónátán, a Saul-ház legidősebb fia volt) kapja vissza nagyapjának, Saul királynak a birtokait (9). Emellett pedig, mint szabad ember, élete végéig ellátást kap a jeruzsálemi királyi udvarban, a király asztalánál (10).
Az asztalközösség felajánlása az ókori Keleten az uralkodói kegyelem, a megbocsátás jele volt (vö. 2Kir 25,27kk). Dávid nagylelkű asztalközössége előremutat arra az asztalközösségre, amelyet Jézus Krisztus ajánlott fel mindazoknak, akik elfogadják a mennyei Atya Jézus Krisztus által kihirdetett „amnesztia-rendeletét” (vö. Mt 9,11–13).