„Mire való ez a pazarlás?” Mt 26,1–16
1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4 és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5 De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között. 6 Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, 7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. 10 Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. 13 Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Megrendítő kontraszt tárul elénk a mai igeszakaszból. Egyik oldalon a nép vezetői összeülnek, hogy kidolgozzák Jézus elfogásának és megölésének tervét. A másik oldalon pedig egy asszonyt látunk, aki a vagyonát jelentő drága olajat Jézus fejére önti. „Mire való ez a pazarlás?” (8) – hangzik a demagóg kérdés. Amit Jézus megfizethetetlen ajándékaira való tekintettel, hálás szívvel teszel vagy adsz, az sohasem pazarlás, hanem morzsányi törlesztés azért a mérhetetlen kincsért, amit tőle kaptál.
RÉ 334 RÉ21 489
Nagyheti ének | 497 | Jézus, Istennek Báránya
„… népünkért és Istenünk városaiért!” 2Sám 10
1 Történt ezek után, hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. 2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid az udvari embereit, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit, hogy ezt a várost kifürkésszék, kikémleljék és elpusztítsák! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 5 Amikor ezt jelentették Dávidnak, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza! 6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, követeket küldtek, és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbái arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. 7 Amint meghallotta ezt Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 8 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbái és rehóbi arámok meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn. 9 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben, 10 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én megyek segíteni neked. 12 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt, amit jónak lát! 13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak. 14 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Abísaj elől, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért az ammóniaktól, és Jeruzsálembe ment. 15 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, összegyűltek. 16 Akkor elküldött Hadadezer, és fegyverbe szólította a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba, élükön Sóbakkal, Hadadezer hadseregparancsnokával. 17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot, a hadseregparancsnokot is levágta, és ott halt meg. 19 Amikor látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Izráellel, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(12) „… népünkért és Istenünk városaiért!” (2Sám 10)
Meghal Náhás ammóni király (1Sám 11, kk), Dávid pedig – a diplomáciai protokollnak megfelelően – Ammónba (a mai Amman) küldött követei útján fejezi ki részvétét. Az új királynak nincs finom diplomáciai érzéke (3). A követeket, szakállukat és ruhájukat levágva, megszégyenítve elűzi (4). A megcsúfolás e mértéke (Ézs 7,20; 20,4) válaszlépésre készteti Dávidot, az ammóniak pedig különböző arám törzseknél keresnek szövetségeseket (6). Dávid a kipróbált Jóáb vezérre (vö. 2Sám 3,22) bízza a büntetőexpedíciót (7). Amikor Jóáb észreveszi, hogy a felkészült ammóniak csapdát állítottak seregének, elitosztagot indít Abísaj vezetésével a hátukba támadó arámiak ellen, így biztatva testvérét: „népünkért és Istenünk városaiért!” (12). Vagyis: a győzelem Isten kezében van. A győzelem után Jóáb azonnal visszavonul Jeruzsálembe. Ez is jelzi visszafogottságát, mert bár egy szomszédos ország megtámadásáról van szó, a támadásnak csupán büntető jellege van.
Krisztus tanítványa már tudja: nem elég a „visszafogottság”, mert a hatalom szeretetét egyedül a szeretet hatalma győzheti le. Mert valakit szeretni annyi, mint ezt mondani neki: te nem fogsz meghalni.