„A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak...” Mt 26,57–75
57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59 A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. 62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 63 Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! 64 Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 65 A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66 Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! 67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68 és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged! 69 Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. 72 Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Ma a nagytanács előtt látjuk Jézust, ahol a vesztére törnek: „A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak...” (59–60). Mennyire nyomorult a bűnös ember: hordhat papi ruhát és lehet alattomos és gonosz. Lehet bármilyen díszes öltözetben ékeskedni, bármilyen vonzó külsővel rendelkezni és akármilyen magas társadalmi helyet betölteni, miközben az embernek hitetlen és gonosz szíve van (Zsid 3,12). Kijelölt igeszakaszunk figyelmeztet, hogy vizsgáljuk meg szívünket! A hamisság egy olyan ártatlannak tűnő bűn, amely akár mások halálát is okozhatja. Harcoljunk ellene!
RÉ 335 RÉ21 495
Nagyheti ének | 490 | Te, drága Jézus, mi történt tevéled
„… megvigasztalta Dávid a feleségét…” 2Sám 12,24–31
24 Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az Úr pedig a szeretetébe fogadta őt. 25 Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az Úr akarata szerint. 26 Jóáb eközben az ammóni Rabbá ellen harcolt, hogy elfoglalja a királyi várost. 27 De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. 28 Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor rólam nevezik majd el. 29 Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, Rabbá alá vonult, harcolt ellene, és elfoglalta. 30 Levette királyuk fejéről a koronát, amely egy talentum súlyú aranyból készült, és drágakövekkel volt kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. 31 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta, meg téglaégető kemencékhez rendelte ki őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(24) „… megvigasztalta Dávid a feleségét…” (2Sám 12,24–31)
Dávid tudja, az édesanya elveszített gyermeke miatti fájdalma az övénél is nagyobb, ezért vigasztalásra szorul. De ahol a sebesülés, ott a gyógyulás is. A halálra Isten válasza az élet: Betsabé ismét anya lesz. Az újszülött gyermek a Salamon nevet kapja (vö. Mt 1,6). A név jelzi: az Úr megbékélt Dáviddal. Nevelését (később) Nátán prófétára bízzák, aki Jedídjának (az Úr kedveltje) nevezi el. A név jelzi, mit határozott Isten a gyermek sorsa felől (vö. 1Kir 1,11–53).
Mivel a szentírót elsősorban a család és a dinasztia története érdekli, ezért csak Dávid és Betsabé története után értesülünk az ammóniak ellen vívott háború eredményeiről (26–31). Az ammóniak fővárosa, Rabba, két részből állt, és annak a „Viziváros” részét Jóáb már elfoglalta. Ezért kéri Dávidot, újabb sereggel a vár ostromát a király fejezze be. Így – az ókori hadijognak megfelelően – Dávidról „nevezik el” a meghódított várost, azaz: ő lesz a királya (30). A zsákmány óriási, királyi hódításhoz méltó, a férfilakosságot pedig a nagy birodalmi építkezésekhez használják kényszermunkásokként (31).