„Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27,45–61
45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
A nagypénteki események szorosan követték egymást, a szenvedés a csúcspontjára jutott és „Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (46). A mennyei Atya pedig hallgatott. Ez a hallgatás hasonlít ahhoz, amikor Jézus Kajafás, majd Pilátus előtt hallgatott. Az Atya hallgat a mennyben azért, hogy a megváltás végbemenjen a földön. Az Atya hallgatása az ember javát szolgálta, mondhatnánk így is: a mi javunkra hallgatott.
RÉ 337 RÉ21 491 • IÉ Lk 23,32–49 • Zsolt 22
A Megváltó hét szava | 491 | Paradicsomnak te szép élő fája
„Isten… szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon tőle eltaszítva.” 2Sám 14,1–20
1 Jóáb, Cerújá fia észrevette, hogy a király gondolatai Absolonon járnak. 2 Elküldött azért Jóáb Tekóába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Tégy úgy, mintha gyászolnál: öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki régóta gyászolja halottját! 3 Így menj be a királyhoz, és ezt meg ezt mondd neki! Jóáb ugyanis a szájába adta, hogy mit beszéljen. 4 A tekóai asszony bement a királyhoz, arcával a földet érintve leborult, és ezt mondta: Segíts rajtam, ó, király! 5 A király ezt kérdezte tőle: Mi a panaszod? Ő így felelt: Ó, jaj! Özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 6 Volt a te szolgálóleányodnak két fia, akik összevesztek a mezőn, és mivel nem volt, aki szétválasztotta volna őket, az egyik leütötte a másikat, és megölte. 7 Erre az egész nemzetség rátámadt a te szolgálóleányodra, és ezt mondták: Add ki a testvérgyilkost, hogy megöljük a testvéréért, akit meggyilkolt, sőt elpusztítjuk még az örökösét is! Így akarják kioltani még a megmaradt szikrát is, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se utódja a földön. 8 Akkor a király ezt mondta az asszonynak: Menj haza, én majd rendelkezem az ügyedben! 9 A tekóai asszony ezt felelte a királynak: Uram, királyom, a bűn terhe rám és családomra nehezedik, a király és az ő trónja azonban sérthetetlen! 10 Erre a király ezt mondta: Hozd ide elém, aki ellened szót emel, és nem bánt többé téged. 11 Az asszony így felelt: Esküdj meg, ó, király, Istenedre, az Úrra, hogy ne folytathassa a pusztítást a vérbosszúra vágyó, és ne pusztítsák el a fiamat! A király így felelt: Az élő Úrra mondom, hogy egy haja szála sem görbül meg a fiadnak. 12 De az asszony ezt mondta: Szabad még a te szolgálóleányodnak egy szót szólnia hozzád, uram, királyom? Ő így felelt: Beszélj! 13 Az asszony ezt mondta: Hát te miért gondoltál ilyet az Isten népe ellen? Hiszen a király, aki ezt a szót kimondta, maga is vétkes, mert nem hozatja vissza a király, akit eltaszított magától. 14 Mert bizony meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet összeszedni. De amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon tőle eltaszítva. 15 Most, hogy bejöttem elbeszélni ezt a dolgot az én uramnak, a királynak, bizony ijesztgetett a nép. De azt gondolta a te szolgálóleányod: Beszélek én mégis a királlyal, hátha megteszi a király, amit a szolgálóleánya mond. 16 Biztosan meghallgatja a király, és megmenti szolgálóleányát annak a kezéből, aki fiammal együtt ki akar pusztítani az Isten tulajdon népe közül. 17 Még ezt is mondta a te szolgálóleányod: Az én uram, királyom beszéde megnyugtató lesz a számomra, mert olyan az én uram, királyom, mint az Isten angyala, meghallja mind a jót, mind a rosszat. Az Úr, a te Istened legyen veled! 18 A király azonban megszólalt, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el előttem semmit, ha most kérdezek tőled valamit! Az asszony így felelt: Beszéljen csak az én uram, királyom! 19 A király ezt kérdezte: Nem Jóáb keze van mindebben? Az asszony így felelt: Az életemre mondom, uram, királyom, hogy nem lehet kitérni sem jobbra, sem balra az elől, amit az én uram, királyom mond. Valóban a te szolgád, Jóáb adott parancsot nekem, és ő adta mindezeket a szavakat a te szolgálóleányod szájába. 20 Azért tette ezt a te szolgád, Jóáb, hogy a dolog más fordulatot vegyen. De az én uram bölcs, olyan a bölcsessége, mint az Isten angyaláé, mindent tud, ami az országban történik.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(14) „Isten… szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon tőle eltaszítva.” (2Sám 14,1–20)
Dávid Absolon iránt érzett haragja idővel enyhül, Jóáb pedig szeretné hazahozatni Absolont. Ravasz tervet eszel ki. A tekóai bölcs asszony segítségével megrendezett jelenet, amely a királyt Absolon hazahozatalára készteti, hasonlít a Nátánnal folytatott beszélgetésre (12,1kk). Itt is kitalált, jogi döntést kívánó esetről van szó (5–7): hogyan lehet megbocsátani egy anya testvérgyilkos fiának. A rokonság vérbosszút kíván, vagyis az egyetlen, életben maradt gyermek megölését (7), míg az anyai szív kegyelmet kér. Az asszonynak sikerül a fiút a vérbosszú alól felmentetnie (11), és meggyőzi a királyt: neki is ezt kell tennie a saját fiával (13). Mert Isten alapjában véve az életet védi, az emberi élet rövid volta pedig arra késztet, mi is becsüljük meg ezt az életet (vö. 12,23). A király eltaszította magától a fiát, de az élet Istenének az az akarata, hogy amíg nem veszi el az életet, még az eltaszított se maradjon tőle eltaszítva (14). A király átlátja a jogi vita megrendezett voltát, az apai szív mégis igazat ad Jóáb államérdekből tett javaslatának.
Az Ószövetség mélyéről zeng ma nagypéntek üzenete: az élet Istene azt akarja, hogy még az eltaszított se legyen tőle eltaszítva.