„Jöjjetek, ...és menjetek el...” Mt 28,1–10
1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek. 8 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. 10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
Biztatás és megbízás hangzik az első húsvéti igehirdetésből, az angyaléból: „Jöjjetek, ...és menjetek el...” (6–7). Szóljon most nekünk is ez az üzenet! Valami olyan történt, amire a Jézus sírjához menő asszonyok sem gondoltak, amire ma is sokan kételkedve gondolnak: Jézus Krisztus feltámadt! Hallják meg ezt a jó hírt a Jézust keresők, a húsvéti istentiszteletre indulók. Fogadjuk el a megbízást: mondjuk el ezt a jó hírt a hozzánk tartozóknak, hogy tudják meg: miért ünnepelünk, miért örvendezünk.
RÉ 187 RÉ21 521 • IÉ Mk 16,1–8 • Zsolt 118
Húsvéti ének | 511 | Mind jöjjetek, örvendjetek
Heti zsoltárének | 118 | Adjatok hálákat az Úrnak
„… Király lett Absolon Hebrónban!” 2Sám 15,1-12
1 Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy harci kocsit, lovakat és ötven embert, akik előtte futottak. 2 Reggelenként odaállt Absolon a kapuba az út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, 3 akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. 4 Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban! Akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én igazságot szolgáltatnék neki. 5 És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. 6 Így tett Absolon egész Izráelből mindazokkal, akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Absolon az izráeli emberek szívébe. 7 Négy esztendő elteltével ezt mondta Absolon a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Hebrónban az Úrnak tett fogadalmamat! 8 Mert ezt a fogadalmat tette a te szolgád, amikor az arámi Gesúrban lakott: Ha egyszer visszavisz engem az Úr Jeruzsálembe, áldozattal fogok szolgálni az Úrnak. 9 A király azt mondta neki: Menj el békességgel! Elindult tehát, és elment Hebrónba. 10 Közben titkos megbízottakat küldött Absolon Izráel minden törzséhez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, kiáltsátok ezt: Király lett Absolon Hebrónban! 11 Kétszáz férfi ment Absolonnal Jeruzsálemből, akik jóhiszeműen mentek a hívására, nem tudva semmit a dologról. 12 Absolon bemutatta az áldozatot, közben pedig magához hívatta a gilói Ahítófelt, Dávid tanácsosát is Gilóból, a maga városából. Az összeesküvés pedig erősödött, és egyre többen csatlakoztak Absolonhoz.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(10) „… Király lett Absolon Hebrónban!” (2Sám 15,1–12)
A kibékülés után Absolonban hamarosan feltámad a vágy az apai trón megszerzésére. A négy évig titokban tartott (7) tervnek vannak érzékelhető megnyilvánulásai: trónörökösként túlzó méretű testőrséget állít fel (1; vö. 1Kir 1,5), magához ragadja a királyt megillető bíráskodás jogát (2–4), egyenrangú testvérként köszönti a hozzá érkező szabad izráelitákat, elvetve a királyi udvar (kánaáni típusú) szertartását (5). Nem csoda, hogy maga mellé állítja az északi törzseket (6). Azzal az ürüggyel megy Hebrónba, a déli törzsek központjába, hogy az ottani ősi szentélyben (1Móz 13,18) beváltja az Úrnak tett korábbi fogadalmát (8.9). A hálaadó istentisztelet hamis ürügyén kiáltatja ki magát királynak, ott, ahol 20 évvel azelőtt apja király lett (2,4). A lázadás sikerül, sokan csatlakoznak hozzá, közöttük Dávid bizalmas tanácsosa, Ahítófel is (12). A birodalom belső nehézségeit és az öregedő apa gyöngeségeit könyörtelenül kihasználó fiúból szinte sugárzik az alázatnélküliség, a magabiztosság és az alkalmasság tudata. Tipikus karrierista: még Istent sem szégyelli felhasználni terve megvalósításához. Ama másik Fiú viszont ezt mondja: „az Emberfia… azért jött,… hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28).