„...én veletek vagyok minden napon...” Mt 28,11–20
11 Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. 12 Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak, 13 és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. 14 És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból. 15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. 16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. 18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
A feltámadt Jézus mondja övéinek: „...én veletek vagyok minden napon...” (20). A tanítványok álmélkodó csodálkozással, de bizonytalankodva, sőt kételkedve fogadták Jézus feltámadásának hírét. Most hallják a missziói parancsot: menjenek, hívjanak Jézushoz másokat is. Felkészületlennek érezték magukat erre, de ott volt Uruk, akinek adatott minden hatalom, és hangzott ígérete: én veletek leszek a következő hétköznapokon... Kérjük és mondjuk mi is: „Vezess, Jézusunk, véled indulunk”! (RÉ 434)
RÉ 356 RÉ21 513 • IÉ Jón 2,(1–2)3–10(11) • Zsolt 115
Húsvéti himnusz | 502 | E világnak fényessége
„… Én megyek, ahová mehetek.” 2Sám 15,13–23
13 Egy hírnök érkezett Dávidhoz, és jelentette: Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve! 14 Akkor ezt parancsolta Dávid udvari emberei közül mindazoknak, akik Jeruzsálemben mellette voltak: Gyertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől! Sietve menjetek, mert ő is siet, és ha utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost. 15 A király emberei ezt felelték a királynak: Minden úgy legyen, ahogyan akarod, uram, királyom; mi a te szolgáid vagyunk! 16 Ekkor elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodfeleségét azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát. 17 Így vonult ki a király, és nyomában egész hadinépe. De a legszélső háznál megálltak, 18 és elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek és a pelétiek, valamint az a hatszáz gáti ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király előtt. 19 Akkor ezt mondta a király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett! Hiszen te idegen vagy itt, száműzve lakóhelyedről. 20 Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én megyek, ahová mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal testvéreidet is; szeretet és hűség legyen veled! 21 Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Úgy igaz, ahogy él az Úr és az én uram, királyom, hogy bárhol is lesz az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. 22 Erre Dávid ezt mondta Ittajnak: Akkor hát gyere, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj is valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. 23 Mindenki hangosan sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(20) „… Én megyek, ahová mehetek.” (2Sám 15,13–23)
Mit tehet egy apa, ha a fia megtámadja? Mit tehet egy király, ha a fia fellázad ellene? Dávid mint apa: tűr, mint király: kivár. Ezért az ellencsapás helyett a menekülést választja (14). Hivatásos zsoldoscsapata, amely harcászati szempontból magasan felette áll a törzsi csapatoknak, feltétlen bizalmáról biztosítja királyát. Dávid taktikai okokból elhagyja Jeruzsálemet, de jog szerint nem adja fel. A Kidrón-patak irányába menekülő király a város utolsó házánál seregszemlét tart (18), hogy felmérje haderejét. A gáti (=filiszteus) Ittajjal folytatott párbeszéde (19–21) mutatja vezéri nagyságát: a legnehezebb órában is nagylelkűen felajánlja katonájának a szabad elmenetelt. Ittaj pedig arra példa, származástól függetlenül is ragaszkodó szív doboghat egy zsoldospáncél alatt! Hűségesküjéhez az Urat hívja segítségül, jelezve: Izráel Istenéhez tartozik az, aki Izráel királyát szolgálja.
Szomorú menetként hagyja el Dávid serege a várost. Éppen azon az úton, amelyen majd egykor Jézus kicsiny tanítványi serege élén bevonul a városba. Jézust ujjongó tömeg fogadja, itt „mindenki hangosan sír” (23).