„...a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult” Róm 1,1–15
1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, 3 az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk, 5 általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, 6 akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai. 7 Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, 10 mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, 12 azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által. 13 Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is. 14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. 15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
Jézus Krisztus „...a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult” (4). A húsvéti örömhírt kételkedve fogadták a tanítványok (Lk 24,11), majd ők is megbizonyosodtak Jézus Krisztus feltámadásáról, és hirdették azt. Az emberi bölcsesség eddig ér: „Onnan még nem jött vissza senki.” A Szentlélek belső munkálkodásának az eredménye ez a bizonyosság: „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk” (RÉ 348/2).
RÉ 185 RÉ21 501
Húsvéti ének | 515 | Krisztus, virágunk
„… és amíg ment, egyre csak sírt.” 2Sám 15,24–37
24 Ott volt Cádók is, és vele az összes lévita, akik az Isten szövetségládáját vitték. Letették az Isten ládáját, Ebjátár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az egész hadinép. 25 Akkor a király ezt mondta Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt és annak lakóhelyét. 26 De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát! 27 Majd ezt mondta Cádók papnak a király: Nézd csak! Térj vissza a városba békességgel, és veletek együtt két fiatok is: a te fiad, Ahímaac meg Ebjátár fia, Jónátán. 28 Figyeljetek! Én majd a puszta felé eső gázlónál tartózkodom, amíg valami hír nem érkezik hozzám tőletek. 29 Cádók és Ebjátár tehát visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. 30 Dávid azután elindult fölfelé az Olajfák hegyének lejtőjén, és amíg ment, egyre csak sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment, és vele együtt az egész hadinép is betakarta a fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre csak sírtak. 31 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Ahítófel is az összeesküvők között van Absolonnál, ezt mondta Dávid: Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahítófel tanácsát! 32 Amikor fölért Dávid a hegy tetejére, ahol Istenhez szokott imádkozni, éppen szembejött vele az arki Húsaj megszaggatott ruhában, földet szórva a fejére. 33 Dávid ezt mondta neki: Ha velem tartasz, csak terhemre leszel, 34 de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Absolonnak: Én a te szolgád leszek, ó, király! Azelőtt apád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád vagyok – akkor meg tudod hiúsítani Ahítófel tanácsát. 35 Ott lesznek veled a papok, Cádók és Ebjátár is. Azért mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Cádók és Ebjátár papoknak. 36 Ott van velük a két fiuk is: Cádóké Ahímaac, Ebjátáré pedig Jónátán. Velük mindent megüzenhettek nekem, amit csak hallotok. 37 Húsaj, Dávid barátja be is ment a városba. Absolon is megérkezett Jeruzsálembe.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(30) „… és amíg ment, egyre csak sírt.” (2Sám 15,24–37)
A tapasztalt király menekülés közben sem kapkod, átgondolt intézkedései a visszatérését segítik. Van ideje arra, hogy indulás előtt Cádók és Ebjátár főpapokkal áldozatot mutasson be (24). S bár azok követni akarják az Úr ládájával együtt, ő visszaküldi őket a városba (25). Sorsát teljesen Isten kezébe helyezte, a láda se kényszerítse őt a maga oldalára (26). Arra kéri őket: Jeruzsálemben maradva tájékoztassák őt az eseményekről (28). Az Olajfák hegyén felfelé vonuló, síró király képe (30) ama másik királyt, Jézus Krisztust juttatja eszünkbe (Lk 19,41). Dávid itt kap hírt arról: bizalmas embere, Ahítófel átállt Absolon oldalára. Mivel különösen veszélyes embernek tartja, az Úr segítségéért imádkozik (31). Itt találkozik az arki Húsajjal is (vö. Józs 16,2), s arra kéri, csatlakozzék Jeruzsálemben Absolonhoz, és hiúsítsa meg Ahítófel tanácsosi tevékenységét (33–37). Húsaj tudja, az életével játszik, mégis vállalja a küldetést. Az „oltár mellől” elinduló köré láthatatlan védőburkot fon Isten szeretete, és segítő lelkek veszik körül, minden kockázatot vállalva érte. Elveszíthetünk mindent, de a lélek belső szobájában megmaradt hit mindenért kárpótol, mert a „pusztába vezető úton” (23) társakra találunk.