„...Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett...” Róm 1,16–32
16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. 17 Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” 18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, 19 mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, 21 mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, 30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31 kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
A romlásnak indult, az akkori művelt világot uraló Római Birodalom közerkölcsét írja itt le leplezetlenül Pál apostol. „...Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett...” (25). Ha újra elolvassuk a 28–31. verset, megdöbbenünk: ilyenné lett a mi 1000-1500 éve keresztyén világunk is! Egy svájci igehirdető ilyen címmel magyarázza ezt az igeszakaszt: „Felfordult világ” (M. Hubacher). Krisztus evangéliuma lehet ma is a gyógyszere társadalmunknak.
RÉ 348 RÉ21 516
Húsvéti ének | 501 | Krisztus feltámadott
„Legyen minden a tied, ami Mefíbóseté volt…” 2Sám 16,1–4
1 Alig jutott túl Dávid a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefíbóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák eledele, a bor pedig itala annak, aki ellankad a pusztában. 3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt gondolja, hogy Izráel háza most visszaadja neki apja királyságát. 4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefíbóseté volt! Cíbá erre így felelt: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(4) „Legyen minden a tied, ami Mefíbóseté volt…” (2Sám 16,1–4)
A király trónfosztása teljesen átértékeli Dávid addigi kapcsolatait. Most derül ki, hogy ki hűséges hozzá, és ki nem. Mefíbóset szolgája, Cíbá (2Sám 9,9) esete azonban más. Két szamárra felférő élelmet hoz Dávid csapatának. S bár ennyi embernek csak jelképes ez a mennyiség, mégis jólesik a figyelmesség, hiszen a menekülő királyi családhoz asszonyok és gyermekek is tartoznak. Amilyen udvarias Cíbá Dáviddal, olyannyira megkérdőjelezhető az árulkodása saját urával szemben. A mindkét lábára béna (9,3) Mefíbóset Jeruzsálemben maradásának oka nyilván Cíbá értelmezése (3: „mert azt gondolja”). Hogyan is következtethetne Mefíbóset az Absolon hatalomátvételéből arra, hogy most övé lesz nagyapjának, Saulnak a királysága. Dávid nem látja át az intéző ravasz mondatának hazug voltát, belesétál a csapdába, és az árulás miatti keserűségében úgy dönt: a hozzá hűtlenné lett Mefíbóset egész birtoka legyen Cíbáé. Később fény derül Cíbá hazugságára és álnok magatartására, és Dávid is változtat a rendelkezésén (19,25–31). E háttérből megvesztegetésnek tűnik Cíbá ajándéka, hiszen segítőkészségével csak Dávid pillanatnyi helyzetét kívánta kihasználni a fogyatékos Mefíbóset kárára, és a saját hasznára.