„...Isten nem személyválogató” Róm 2,11–16
11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek majd el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
Pál apostol idején a törvény népe, a zsidók különbeknek tartották magukat a pogányoknál. Ma a vallásos tartja magát jobbnak a nem vallásosnál, a hitetlennél. De „...Isten nem személyválogató” (11). Sem ez, sem az nem állhat meg Isten ítélete előtt. Mindnyájunknak csak egy lehetőségünk van a megtartásra, az üdvösségre. Az, amit Jézus Krisztus hozott és ad a benne hívőknek.
RÉ 233 RÉ21 585
Húsvéti ének| 505 | Emlékezzünk e napon
„…olyannak tartották Ahítófel tanácsát, […] mintha Isten szavát kérdezték volna meg.” 2Sám 16,15–23
15 Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahítófel is. 16 Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 17 De Absolon ezt kérdezte Húsajtól: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? 18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek, és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép meg az összes izráeli választott. 19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is. 20 Absolon ezt mondta Ahítófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! 21 Ahítófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez, akiket itthagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. 22 Így hát sátrat vontak fel Absolonnak a háztetőn, Absolon pedig bement apja másodfeleségeihez egész Izráel szeme láttára. 23 Abban az időben olyannak tartották Ahítófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahítófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(23) „…olyannak tartották Ahítófel tanácsát, […] mintha Isten szavát kérdezték volna meg.” (2Sám 16,15–23)
Absolon, az északi tíz törzs hadi erejére támaszkodva, diadalmenetben érkezik az ország fővárosába. A kíséretében lévők közül a szentíró egyedül Ahítófelt említi (15), aki nemcsak intellektusával emelkedik mindenki fölé, hanem egyúttal a lázadás lelki vezére is. De ott van már Húsaj is, Dávid király titkos megbízottja (vö. 15,34), és azonnal felajánlja szolgálatait az új királynak. Absolon jogos gyanakvását azzal oszlatja el, hogy ő mindenkor Isten választottját szolgálja, az pedig nem lehet más, mint Absolon (19). Az első koronatanácsi ülésen azt tanácsolja Ahítófel Absolonnak, vegye birtokába apjának hátrahagyott háremét (21). A királyi hárem birtokbavétele az uralom teljes átvételének a jelképe az ókori Keleten (vö. 3,7; 12,8). Az ősi törvény (3Móz 18,8; 5Móz 27,20) felrúgásával Absolon a teljes nyilvánosság bevonásával bizonyítja, hogy immár ő a király, apa és fia között többé nem lehet béke, erősítve ezzel is a lázadókat (22). A hihetetlen esetet a szentíró Ahítófel isteni tekintélyével magyarázza (23). A „csalatkozhatatlannak” hitt, az Isten törvényét és az emberi érzékenységet semmibe vevő Ahítófel a Róm 1,22 illusztrációja: „Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek…”.